Szép versek tudni
Szép versek - Indián vers
Amint egyik este SzerTűz mellett állok, S azt figyelem, hogyan táncolnak a lángok, Szívem újra izzik csodás révületben, Ősi Nép képei tűnnek fel előttem. Hatalmas Nép volt ez, ki semmitől se félt, Hisz mindennel békében s harmóniában élt.
Bölcsessége fénye beragyogott mindent, Fény és Szeretet volt, amerre e Nép ment. Égi dolgokról volt tudása bőven, S értette mi zajlik lent az Anyaföldben. Egyensúlyt vigyázta, harmóniát óvott, S minden tudást arany lemezekre róvott.
Tudta, hogy a világ nem lesz így örökre, Fény után az Árnynak is eljön az ideje. Sejtették, az idők megtépázzák őket, Ha a Fény után meg kell éljék a Sötétet. A Tudást mentették, mely fenntartja őket, S mely fénymagként a szívekbe mélyen beleégett.
El is jött az idő, a Fény vissza vonult, S a Tudás Népének lassan bealkonyult.
Alkonyat kúszott be apránként a tájba, S a Tudásfény lassan eltűnt a homályba. Így ért véget e Nép virágának kora, S Tudását lepte a feledés pora.
Elfelejtett mindent, honnan jött, s ki volt, A helyet, hol az Ember Embernek még tesvére volt. Sok vér folyt ezért, komoly harcok dúltak, Hogy védjék a vezért, s mentsék a Tudókat. Ám hiába küzdöttek, másképp kellett legyen, Más Erőknek is volt dolguk e helyen.
Szép versek 2020-2021
Meg kellett tudják, milyen a Sötétség, Hisz e nélkül a Fényt hogyan értékelnék? Az árnyak bekúsztak, s az évezredek teltek, Ahogy lassacskán szinte mindent elfeledtek.
Most Nyelvét tépázzák, s elvették Tudását, S az Ember megéli önnön butaságát. Szolgaként moslékot eszik a disznókkal, Ez történik hát a Tékozló Fiúval. Alamizsnát vár, és NYÖGdíjért koldul, Várja, hogy a sorsa majd csak jobbra fordul Míg ezt mástól várja, nyujtson segítséget, Nem látja, hogy addig nem lesz jobb az élet.
Elveszik vagyonát, kifosztják országát Nem védheti magát, hisz elvették Tudását. Odaadta azt, s nem lett más helyette, Harc és szenvedés szép versek tudni, mi Őt felemésztette.
Az élet szép
Szép versek tudni kegyelt gonosznak, rosszat hányt kardélre, Ám statisztikák egyéni férfi női karja a gyengét megvédte. Szkííták ivadéka, íjfeszítők sarja, Aki, ha kell, az egész világot uralja.
Elűzi a gondot, menekül a bánat, Mikor a Sötétbe új Fénysugár árad. Eme Tudás nékünk Ősi örökségünk, Ős'ink bizodalma, hogy felébred népünk.
Fény Magja kisarjad, s elűzi az Árnyat, Fényes jövőképet alkot a Világnak. Képet, melyben ott van a Szeretet és Béke, S a bőségnek, mit a Föld ad, soha nem lesz vége. Ember az embert már nem használja ki, Újra megtanuljuk egymást szeretni.
Példát kell mutatnunk minden Nemzetnek, Hogy mekkora ereje van a Szeretetnek!