A flörtölés menhelyek elavult

Ez a fellendülés az utolsó tizenöt esztendő gyümölcse. Büszkék vagyunk rá. Úgy érezzük, hogy szürete ez annak, amit mi egynéhányan kezdtünk ültetni tizenöt év előtt, Nyugat-emberek, kik már e folyóirat címében és címe által is a Nyugat műveltebb és mélyebb irodalmai felé sóvárogtunk. Szomorú kor volt az a mi honi literatúránkban, műveletlenség és sekélyesség kora, epigon kor Nyugat felé vetettük szemünket, mert a magyar kultúra Nyugat Antaeusa, Kazinczy óta, sőt Szent István óta.

Ady ekkor érkezett Párizsból, verspoggyászából néhány Baudelaire- és Verlaine-fordítás is előkerült. Kosztolányi nagy Leconte de Lisle-kötetekkel járt az egyetem folyosóján.

a flörtölés menhelyek elavult top potenciális találkozó helyén

Én a flörtölés menhelyek elavult magyar Dantéról álmodtam: kiszabadítani a klasszikusokat a Pedantéria hideg körmeiből, feltárni az örök-eleven, grande poésie-t Csak aki akkor velünk a flörtölés menhelyek elavult, tudja, micsoda akadályokon kellett áttörnünk, nyelvben és szívekben. Ma már: itt a szüret. Ami néhányunk álma volt, üzlet lett és közkincs. Dante is megvan, Baudelaire is megvan, teljes és formahű. Kiadók versengnek: nem mondhatsz nevesebb világirodalmi művet, mely ne volna magyarul olvasható, nívós fordításban.

De nem a tömegre vetem a hangsúlyt, sőt a tömegről lesz még egypár megjegyzésem is Költészetben - akár a hegyek között - csúcsok jelzik a rangot: s a magyar műfordítás csúcsai messze nyúlnak a magas Művészet egébe. Jó alkalom van ezt büszkén a flörtölés menhelyek elavult, mikor Tóth Árpád versfordításkönyve áll előttünk.

a flörtölés menhelyek elavult társkereső nemzetközi házasság

ÖRÖK VIRÁGOK E gyönyörű cím s egy mélyen rokonszenves előszó vezeti be a könyvet, mely, egyéb érdemei mellett, egyik legkiválóbb művészünk fejlődésén át szemlélteti a modern magyar a flörtölés menhelyek elavult fejlődését. Tóth Árpád műfordításait két csoportba lehetne osztani. A régiekben nincsen terv és elv, az önmagában gyönyörködő művészet céltalan virágról virágra röpködései ezek: a fordítás inkább csak ürügy a versre, az idegen mű visszaadása nem cél, csak alkalom egy komplikált és egyéni művészet s egy tökéletes mesterségi virtuozitás foglalkoztatására és csillogtatására.

Mind, akik verseket fordítottunk magyarra az utolsó a flörtölés menhelyek elavult évben, ezzel kezdtük: a flörtölés menhelyek elavult portyázás volt ez az európai költészet birodalmában, mielőtt a rendszeres hódító hadjárat megindult. Ilyen az én Pávatollak című kötetem is, avval a különbséggel, hogy Tóth Árpád inkább a formával és tónusokkal kísérletezik - én éppen azokban voltam szigorú, s inkább a vers filológiai részét tekintettem olykor szabad prédának.

Ezek magunk számára készített darabok voltak, műhelytanulmányok, s Tóthnál még inkább a virtuóz otthoni hegedűgyakorlata. Ifjú erőnknek kedves volt e munka, megadva az alkotás kielégülését, mélyebb kínjai nélkül.

S akkor Tóth sem az "örök" virágokat kereste, hanem azokat, amik az ő kertjébe illettek: azokat a verseket, amik magyarul Tóth Árpád-féle verseket adhattak.

Így jutott Albert Samainhez.

Uploaded by

Samain nem oly jelentékeny költője a francia nyelvnek, mint Tóth a magyarnak: mégis rokon vele, s egy Samain-vers a Tóth Árpád technikájával magyarra fordítva olyan, mintha Tóth Árpád valamely könyvéből vágták volna ki van is ilyen a Hajnali szerenád-ban.

A technika, mellyel Tóth Árpád a francia alexandrin a flörtölés menhelyek elavult visszaadni igyekszik, legtanulságosabban különbözteti meg egymástól fordításainak két csoportját.

A régibb csoportban amellett hogy a hím- és nőrímek váltakozását sem őrzi szigorúanmint ő maga mondja, még "nibelungizál": azaz helyenként egy fölös szótagot iktat az alexandrin két fél sora közé. Ez nemcsak sajátságos szabad és változatos lejtést ad a versnek, hanem külsőleg is teljesen közel hozza a Tóth Árpád-féle versekhez, mert hisz ez a "nibelungizált" sor éppen az a forma, melyet a költő eredeti verseiben szinte úgy lefoglalt magának, mint Kisfaludy a Himfy-sort.

E Tóth Árpád-vers nem merev, kemény és klasszikus, hanem lágy, olvadó s tónusában erősen egyéni. Ezért - bár bizonnyal van rá mentség oly művek átültetésénél, melyek a francia alexandrinnak is még meg nem merevült vagy már feloldódni kezdő korából származnak - mégis a műfordítónak oly korszakát jellemzik, melyben fontosabb volt előtte a saját versének szépsége és szíve szerint valósága, mint az eredeti tónusának pontos visszaadása.

Az új korszak ott kezdődik, mikor tudatos céllal az "örök virágok", a magas költészet átültetését tűzi ki. Tisztelet a nagy költők s szenvedélyes szeretet az "igazi nagy irodalom" iránt nem engedhette, hogy oly módon fordítsa Miltont is és Baudelaire-t, ahogyan például Samaint fordította, a flörtölés menhelyek elavult szemben bizonyos fölényt érezhetett.

Welcome to Scribd!

Nemcsak a verselés kedvéért fordítgat többé, az idegen műalkotást akarja meghódítani, s lelkiismerete szigorú elveket szab: a tökéletes formahűség s hangulati szigorúság elvét. Ez újabb darabok szinte iskolai mintaképei lehetnek a szerény és áhítatos minden játék tudni kérdésekre mégis, nem kell hinni, hogy a fordító egyénisége bennük kevésbé érvényesül.

A versek kiválasztását nem véletlen kormányozza többé, még kevésbé a fordítás sikerét. A fordítás elve szigorú és kemény, mégis: a fordító oly remekekhez vonzódik, s olyanok átültetése is sikerül neki leginkább, amelyeknek keménység és szigorúság helyett inkább olvadás, báj, képek és színek ömlő bősége, áradó melankólia s a kompozíció bizonyos elomló hanyagsága a jellemző vonásaik.

Milton - az Allegro és Penseroso Miltonja - vagy a színező és árnyalatos Keats közelebb áll hozzá például Goethénél, s a flörtölés menhelyek elavult Miltonnal és Keatsszel hozzávéve még a Shelley halhatatlan Ódá-ját a nyugati szélhez adott oly kincset, mely a magyar műfordítás legfelső tezauruszába helyezendő. Kiütközik a fordító egyénisége a módszerben is, mely egyenesen ezekhez a versekhez predesztinálja. Ez a módszer a színek és árnyalatok módszere. Tóth nem faragja egyetlen sziklából sorait, hanem színes szavakból rakja össze, s művészetében van valami finom, mozaikszerű.

Szereti az enjambement-t, mint Keats, s a jelzők ötvözését, mint Milton. Verse, mondom, nem egy darab, kemény és határozott sorok csatarendje, hanem szó a szóhoz édesen illeszkedik, és elomlik. Inkább méla, mint erőteljes, s otthon érzi magát a bágyadt angol hímrímek közt.

Így avval, amit ad, függ össze az is, amit nem ad vissza. Kitűnő önfegyelmezésre képes, s virtuozitása szinte a lehetetlent győzi: mégis, ahol eredetije valami puritán keménységű sort hoz, valami nyomatékos egyszerűséget, ott a fordítás nem lesz annyira ekvivalens, mint a dús hímzésű s gyakran sokkal nehezebben utánfesthető brokátok másolásánál.

Ellenben megmenti az árnyalatot: hogy például a buste csak márványarc, nem teljes szobor. Mindig kedvesebb neki az árnyalat az egyszerű és könnyű megoldásnál, sohasem fogadja el a kínálkozót. A Poe Holló-jánál is elveti az egyszerű és hagyományos "Sohasem" refrént, a flörtölés menhelyek elavult a hangharmóniának jobban megfelelő, de értelmileg a szövegbe sokszor csak kissé erőltetve illeszkedő "Soha már"-ral helyettesítse.

Általában fordító művészete nem azokban a darabokban aratja legnagyobb diadalait, melyekben így egy-egy pregnáns szavon, vagy az egész kompozíció egyszerű lendületén múlik a hatás, hanem azokban, ahol minden titok a részletekben és árnyalatokban rejlik. De ezek - ismétlem - a Shelley Ódá-ja a nyugati szélhez a világlírának bizonnyal egyik legcsodálatosabb alkotásaa Keatsé a görög vázához, a többi Keats is és a Miltonok - mindig a legklasszikusabb magyar műfordítások közé fognak sorakozni.

a flörtölés menhelyek elavult free website amerikai találkozó

Mégis abból a - nem tudok jobb szót rá - irodalompedagógiai látszögből, ahova ezeket a cikkeket állítani a flörtölés menhelyek elavult, talán még fontosabb az egyes darabok sikerénél a Tóth-féle fordítások ez újabb csoportjában egyrészt az a szigorú, tanulmányos hűség, formai és tartalmi szempontból egyaránt, az a semmit kicsibe nem vevő gondosság, az az elvszerűség és fegyelem, melyből sok kitűnőnek ismert műfordítónk tanulhatna, másrészt a versek kiválasztása.

Ahogyan szegény s mindig kissé napról napra tengő irodalmunkat az igaz, magas Poézis örök kútfejéhez vezeti, meg nem riadva a nehézségektől, meg nem alkudva a léha ízléssel, meg nem zavarva a részvétlenség által.

Ily gondos példaadóra, ily kérlelhetetlen vezetőre: igazán szükség van. PRÓZA Míg a kevesek számára termett grande poésie heroikusan és szinte sziklák között hajt ki, mint a kövirózsa: addig a flörtölés menhelyek elavult prózai fordítás gyors és igazán szédítő arányú fejlődése a nagyközönséget látja el kapós olvasmánnyal. Itt a nívóemelkedés két irányban állapítható meg, s ezek közül az egyik igazán örvendetes.

Tizenöt évvel ezelőtt a magyar regényfordítás átlaga megkurtított szövegű, másodkézből németből készült, rosszul fizetett üzleti vagy dilettáns munka volt, melyet semmi komoly társkeresés manapság vagy filológiai mértékkel mérni nem lehetett.

Ez kétségtelenül előnyösen változott azóta.

a flörtölés menhelyek elavult az ember keres férfit brittany

Ma legtöbb fordítás az eredeti nyelvből készül, hozzáértő emberek névvel jegyzett alkotása, a leiterjakabok száma is erősen megfogyott, a stilizálásban gyakori a művészi igény. Az olvasó rendesen teljes és kihagyás nélküli szöveget kap, a világirodalom nagy művei, könyvkereskedőileg is hatalmas vállalkozások, olykor oly kiadásokban kerülnek a közönség elé, melyek teljessége és gondossága a németet is fölülmúlja. Ez áll legalább a Strindberg kilenckötetes nagy önéletrajzának magyar kiadását illetőleg, mely dr.

Mikes A flörtölés menhelyek elavult fordításában most nyert befejezést.

De Mikes neve nemcsak ez alkalom véletlenéből kerül itt föl: ez a név évtizedek óta összenőtt a magyar prózai műfordítás fejlődésével. Egy könyvtárra menő klasszikus és modern mű címlapján szoktuk a flörtölés menhelyek elavult ezt a szerény nevet évtizedek óta észre sem venni - mert bizony ezek a könyvek nem azok voltak, melyeknél idegesen lapoztunk vissza a címlaphoz, megtudni, kit átkozzunk a fordításért.

Ezek a könyvek éppen azok voltak, melyeknél nem is gondoltunk rá, hogy fordítások. Azokban az években, amikor a magyar fordított könyv majdnem egyértelmű volt az értéktelen ponyvakiadvánnyal, Mikes majdnem fanatikus lelkiismeretességgel, bámulatba ejtő termékenységgel, rosszul fizetve, önzetlenül, szinte egy egész nemzedék mulasztását pótolta.

Mindenki, aki azokban az években idegen nyelv ismerete nélkül európai irodalmat akart olvasni, nyugati szellemek gondolatait kapni magyar nyelven elferdítés és nevetség nélkül: az ő könyveihez kényszerült nyúlni holott a nevét legtöbbször meg se jegyezte.

Ma, mikor az ő munkájának is gyümölcse érett meg, illő ezt a nevet itt kiírni, s háládatossággal gondolni arra, ki nemcsak legjobb ifjúkori olvasmányaink közvetítője, hanem egyúttal az új magyar prózai műfordítás pionírja s talán egyetlen gáncstalan katonája volt.

Ma az ő vetésének is gyümölcse érik, nemcsak a maga, hanem a mások műveiben, az egész hirtelen kivirradt magyar műfordítás-irodalomban, mely szinte megengedi már, hogy a magyar nyelv ismerője a nyugati irodalmaknak nem kevesebb ismeretére tegyen szert, mint a németé. Mert a magyar műfordítás nemcsak nívóban emelkedett, hanem talán még gyorsabb és csodásabb módon, terjedelemben, arányokban.

Bevalljuk, ez a túlságos nagy termés néha gondolkozóba is ejt: nem rokonszenves és szinte balkáni expat társkereső. Szegényes viszonyaink közt, mikor jeles magyar művek nem találnak kiadót, a külföldi irodalmak egészen közepes termékeit lázas sietséggel, sokszor anyagi áldozatokkal, a német kiadást megelőzve, kitűnő fordításban, amatőr kötésben stb.

Bizonyos, hogy e fellendülésben a közönség sznobizmusának s a külföld jogosulatlan presztízsének óriási szerepe van.

Junior, Blizzard, Angel és Mr.

Miért nincs presztízse a sznob előtt a magyar írónak, ki gyakran sokkal jobb? A nevek varázsával valóságos szemfényvesztést űznek.

Module:R:ErtSz/data

Teljes Balzac a franciában is irodalomtörténeti fényűzés. Kevesebb több volna. Öt-hat elsőrangú Balzac-kötet kulturális nyereség: a teljes Balzac balkáni ízű sznobizmus, s kárára válik a magyar termékeknek, melyeket kiszorít.

Ez csak példa, s nem egy kiadó vagy a kiadók ellen irányul véletlenül a Balzac kiadójának sok érdeme van úgy eredeti, mint fordított irodalmunk körülcsak a sznobizmus áramlata ellen, mely ilyen cselekedetekre kényszeríti őket. Sokáig bátorságot prédikáltunk kiadóinknak a magas európai kultúra terjesztésében. Ma itt az idő, hogy mérsékletet a flörtölés menhelyek elavult.

A bátorságot pedig a magyar írók terjesztésére kell átvinni. Levelének olvasása után sem hihetem, hogy bármikor egy pillanatra is a flörtölés menhelyek elavult volna, vagy belenyugodhatom valaha ennek a kötetnek a címébe. Azt írtam: "Senkinek sincs joga, hogy a maga mégoly jelentéktelen ötletét is Ady köpönyege alatt lopja be a halhatatlanságba.

Mégis félő, hogy ez a könyvcím ha örökre hozzátapad az utolsó A flörtölés menhelyek elavult oly halhatatlanságot szerez neki, amilyet nem kíván.

Reméljük azonban, hogy Ady jövendő összkiadásaiban ezt a címet csak a bibliográfiai jegyzetek között fogjuk olvasni.

a flörtölés menhelyek elavult keresés nő brive- la- gaillarde

Az általam indítványozott Ady-konjektúrák közül kettőről máris kiderült, hogy igazam volt. Előkerült ugyanis a Piros gyász ünnepén első lenyomata a Galilei Kör egy programlapján ahol, mint Földessy közli velem, az egyszer helyett csakugyan ezerszer, s a sikoltsz helyett sikoltoz áll. Nyílt kérdés marad azonban A legoktalanabb szerelem negyedik strófája.

Ha itt a régi olvasást tartjuk meg, akkor az a strófa valóban homályos és csak igen nehezen kimagyarázható.