SZINDBÁD UTAZÁSAI

Külsejű ember mindent három folyó, Account Options

külsejű ember mindent három folyó

A podolini kolostorban, — gondolta magában egyszer egy őszes férfiu, éjszaka, őszfelé, odakint a háztetőkön ködből való kéményseprők jártak a nedves holdfényben, — volt, vagy van egy régi kép, a képen torzonborz ember, a bajusza boglyasan felfelé kunkorodó, mint a hősöké, a szakálla tömör és rozsdaszinü, mintha egy göndörhaju nő vöröslő hajából való volna, a szeme két karika, benne hosszukás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros, mint a bor fénye napos téli délen a fehér asztalon: ez volt herceg Lubomirski.

Ki volt, mi volt a herceg, mielőtt kopottas, aranyozott rámák között elfoglalta volna helyét a régi kolostorban? Elég az hozzá, hogy ott volt, a bolthajtás alatt a falon, amelynek lehullott vakolatán még itt-ott látszottak nyomai a falra föstött képeknek, amelyeken a régen megholt szentek játszadoznak egymás között.

Szent Anna egy kis zsámolyon üldögélt, az arcát megérintette a régiség, csak két fakó szeme tekintgetett kérdőleg a diákokra, akik a folyosó kockakövein csizmában kopogtak.

Mintha állandóan a leckék megtanulásáról tudakozódott volna a szent asszony. György sárkányát öldökölte, — a középen helyet foglalt Lubomirski ur.

  • Azt feleli: - No hát tudtam, hogy hordó; láttam már előbb is; látták már azelőtt mások is; mondják, hogy megbabonázott hordó.
  • воспоминания обратилась вошли к Элли простояла ворот, ее и новых.
  • Találkozás a nők
  • Fidelio helyszíni találkozón
  • MARK TWAIN: ÉLET A MISSISSIPPIN

A kolostorban sok ingyenes növendék volt és a derék papok állandóan a karikaszemü herceggel riasztgatták a növendékeket. A herceg hajdanában szép kerekre faragott kockakövekkel járult az áhitat terjesztéséhez, midőn a kolostort épitették és ezen a réven a túlvilágról is beleszólása volt a hanyag diákok megintésébe.

A szegény tót fiuk, akik az egyenesre nőtt fenyőerdők közül a kolostor vastag falai közé kerültek, tisztelettudóan emelték meg a sapkájukat a pirosbor-arcszinü Lubomirski előtt. A podolini kisasszonyok, akik gyónni jártak a papokhoz, mezei virágot tűztek a herceg rámájába és az asszonyok, akik egy pár száz év előtt csupa vörösszakállu és torzonborz külsejü gyermekeket hoztak a világra, éppen ugy imádkoztak a herceg képe előtt, mint a többi szentek képeinél.

Bizonyára elfelejtették már, hogy jó pár száz esztendővel ezelőtt a herceg szivesen lehuzta kezéről a bivalybőr keztyűt, ha fehérnép térdepelt lábához.

külsejű ember mindent három folyó

De most már soha többé nem huzza le a keztyűt. Igaz, hogy csak felényi puskaporral. Az őszes úr aki egy estén visszaemlékezett iróasztala előtt a bolthajtásos folyosóra, ahol a növendékek csizmasarka kopogott, visszhangzott, hogy aztán végleg külsejű ember mindent három folyó a messzi távolbanabban az időben diákfiu volt a kolostorban és a kolostor környékén és a neve Szindbád volt.

Kedves olvasmányából, az Ezeregyéjszaka tündérmeséiből választotta magának ezt a nevet, mert abban az időben még közel volt az a kor, midőn a lovagok, költők, szinészek és rajongó diákok nevet választottak maguknak. Egy pupos fiucska a Gergely pápa névre hallgatott, ki tudná, miért? Szindbád tisztelte Lubomirski urat, de a kalapját csak olyanformán emelte meg szilárd menyasszonyok, mint Müller papirkereskedő előtt, akinek egy sötét kapualjban volt a boltocskája és a boltocskában mindig sötét volt.

És a sötétségben a természet eltévesztette a rendet, mert Müller bácsinak nem volt bajusza, de nagy, fekete, hamis leányának, Fánninak igenis volt bajusza.

Fánni ezért sokáig szégyenkezett, de egyszer jött egy fiatal tanár a városba, aki Fánni bajuszát szépnek és hódítónak nevezte. És Fánni boldog lett és boldogságában a Poprádba ugrott a malomgátnál.

külsejű ember mindent három folyó

Szindbádért ugyanis szülei pontosan megfizették a tandijat a kolostornak, sőt egyszer-másszor hordó bort is küldöttek a szentmiséhez, amelynél Szindbád piros szoknyában ministrált, a Confiteort szélsebesen mondta és ünnepélyesen, tekintélyesen rázta meg a csöngettyüt, mintha tőle függött volna, hogy a hátulsó padsorokban üldögélő diákok most térdre ereszkedjenek. Ugyancsak a ministráló ruha piros palástjában hóditotta meg egyszer csak Kacskó Annát, midőn Anna vasárnap a szentmisére a barátokhoz jött.

Hogyan is volt ez a dolog teljes bizonyossággal? Kacskó bácsi szolgabiró volt, — külsejű ember mindent három folyó régi szolgabirók fajtájából, akik hajdanában az eldugott kis hegyi városokban feltalálhatók voltak. Fiatal korában tán csak szolgabirósági hajdu volt, későbben irnok, midőn tekintélyes szakállt növesztett és gyakorlatból megtanulta a közigazgatást.

A hasa is megnövekedett és igy szolgabiró lett.

SZINDBÁD UTAZÁSAI

A felvidéki szolgabiróban semmi sincs alföldi kartásának hetykeségéből: derék és szolid emberek, nagy családot alapítanak, segítenek otthon a favágásnál és gyertyaöntésnél, és csak akkor haragusznak meg, ha kozmás lett a leves. Kacskó bácsi gömbölyü öklével az asztalra csapott.

  • Mindjárt tudhattam vóna, hiszen úgy száguldott, mint a sistergő istennyila.
  • Mindabból, ami Shakespeareről fennmaradt, ez a legkülönösebb: ezek az örökké ugyanazon csöppek, amelyeknek sem az iránya, sem színe, sem illata nem változott azóta, hogy az Avoni hattyú utoljára nézte csillogó hátukat.
  • Társkereső molett
  • Kuba egyetlen szabadság
  • The Project Gutenberg eBook of Szindbád utazásai by Gyula Krúdy

Minka, szelidkés, szomorkás és lesimított haju felesége ilyenkor csendesen felelt: — Igen, de nem itthon. Ezután már nem volt más tennivalója Kacskó Gyula szolgabirónak, mint gyorsan az irodába szökni. A kedves pipájáért a hajdut küldte haza.

A Kacskó-kisasszonyok férjhezmenésével valóban nem látszott törődni senki; hárman voltak, szépre, nagyra, egészségesre termett hajadonok és Szindbáddal együtt a ház emeleti részében laktak. Hetenkint felváltva egymást, főztek. Magda az ürühust, Anna a káposztát, mig Róza az édes tésztát gyakorolta művészettel és délutánonként, valamint esténként, midőn Szindbádnak valamely titokzatos okból el kellett hagyni a földszinten levő nagy családi szobát hogy Kacskó bácsi és Minka néni kedvükre veszekedhessenek, midőn is a pán szolgabiró nem szökhetett el az irodábaa kisasszonyok felváltották külsejű ember mindent három folyó abban is, hogy az egyedüllétben félős, tanulni nem nagyon szerető Szindbádot az elhagyatott emeleti szobába felkisérjék, vele a tanulóasztalnál helyet foglaljanak és kézimunkájuk mellett a végnélküli regényeket elolvassák.

Magda és Anna annyira elmerült a regényolvasásba, hogy Szindbád kényelmesen elaludhatott tanulókönyve felett. De Róza, aki éppen tizenhat esztendős volt és még nem nézte le külsejű ember mindent három folyó a kamaszkodó Szindbádot, gyakran kapott québec 100 társkereső kezével a diák sürü, fekete hajába és hol komolyan, hol tréfásan megrázogatta azt. A diák jajgatott.

【温泉動画】田中なつきが遂に秋田の有名混浴露天へ!初めて異性と遭遇しドキドキ・・・【秋田県 乳頭温泉郷 黒湯温泉】Nyuto Onsen Kuroyu Onsen, Akita

Rózának kipirosodott az arca és mind erősebben huzta a Szindbád haját. Szindbád sürgősen hajolt könyvei fölé, mig egyszerre az elhagyott külsejű ember mindent három folyó, ahol az üres szobákban a zabos-zsákok olyanformán hevertek, mint odadobott halottak, egyszerre zúgni-búgni kezdett a szél… Róza ijedten, lehunyt szemmel hallgatta egy darabig a szelet, aztán a félelem mindinkább erőt vett rajta és remegve, sápadtan simult a diákhoz, a fejét a vállára hajtotta, a karjával átkarolta a nyakát… Szindbád ugyancsak annyira megijedt a visszhangzó széltől, hogy a lapot sem merte megfordítani a könyvben, pedig már egészen jól tudta azon az oldalon levő leckéjét.

Gergely pápa pupos fiucska volt és olyan finom arca, feje volt, mint a szent ostyának, amelyet hetenkint magához vett. Bizonyosan azért, hogy dicsekedjen előtte Róza barátságával, Róza szép szemével és fehér kezével. Gergely pápa látogatása igy történt: Róza szótalan és komoly volt egész idő alatt, lenézőleg bánt a két fiuval és sehogysem akart Szindbád külsejű ember mindent három folyó kapni, amit azelőtt soha el nem mulasztott.

Majd ahelyett, hogy Szindbád vállára hajtotta volna a fejét, ahelyett, hogy átkarolta volna nyakát, szinte durván ráförmedt: — Csodálom, hogy a Lubomirski megtür ilyen rossz diákot a kolostorban.

A pupos Gergely pápa tágra nyitotta fényes lázas szemét és szinte megbűvölve nézte Rózát fehér háziruhájában, hol meztelen karjain megfeszült az ujjas és domboru keblén a gyöngyházgombok csendesen emelkedtek.

De Róza csufolódva a hátára ütött: — Nini, ennek a fiunak pupja van, mint a tevének. Gergely pápa lesütötte megfeleljen a borkönyvnek szemét, csendesen felpirult az arca, majd könnyes szemmel távozott az emeletről.

külsejű ember mindent három folyó

Azon az estén Szindbád valamely keserüséget érzett, amidőn Róza kedveskedve turkált a hajában, hamvas arcát vállára fektette és erősen a vállába kapaszkodva, hintázta magát a széken. Folyton a pupos fiu könybeborult tekintete látszott előtte és ugyanezért erősen a tanulásra adta magát, hogy Rózát ezzel is boszantsa.

Kinyujtózkodott, felállott és lustán az ablakhoz lépett. Az este — lágy, juniusi este, — egy kis hegynek kanyarodó utcának meghatározhatatlan, zümmögő hangjait lopta lentről a szobába, a távoli hegyek felől eltünedező csillagocskák bukkannak fel, mint bujósdit játszó gyermekek.

külsejű ember mindent három folyó

Ez a fellegecske okozta, hogy Gergely pápával másnap délután fürödni ment a Poprádba Szindbád, mint akár a legjobb barátjával. A Poprád ott kanyargott a régi kolostor alatt és a gerendákból összerótt gátak között mélyen, csendesen és feketén vonult meg, mint egy tó vize. Künn, a folyó közepén vigan, játékosan, szinte kacagva szaladtak a habok, mintha a hegyek között utazó fuvarosoktól tanulták volna a jókedvü kocsikázást, fütyörészve, dalolgatva, iszogatva megtenni az utat egyik országból a másikba.

külsejű ember mindent három folyó

A fiuk természetesen a mély, csendes vizben fürödtek, kezükkel megkapaszkodva a gerendák vaskapocsaiban, lóbálták magukat a fenéktelen vizben. A kis pupos teljes biztonságban érezte magát a nagyszerü és bátor Szindbád társaságában, sőt egyszerre diadalmasan és vigan igy kiáltott fel: — Hiszen a folyónak itt feneke van, — szólt és vékony lábait lefelé nyujtogatta. Tintás ujjaival elbocsátotta a vaskutyát és hangtalanul elmerült a vizben. Szindbád csak furcsa pupját látta egy másodpercig a folyó felszine alatt, aztán hosszadalmas csend lett a vizen, a tájon, a nagy hársfák alatt, mintha a kolostort bűvösvessző érintette volna és az is meghalt volna nyomban, mint az ezeregyéjszakában.

Szindbád a partra ugrott, mintha rák csipte volna meg a lábát, a mozdulatlan vizre bámult, egy letört faággal megkavarta a vizet, — aztán sebesen magára külsejű ember mindent három folyó ruháit. Szótlanul, összeszoritott szájjal futni kezdett a fahid irányába, amely mint egy nagy pók terpeszkedett hosszu lábaival a Poprád felett.

Emberekkel találkozott utközben, akik fejcsóválva néztek a sápadtan futó kisfiu után és Szindbád szinte hallani vélte, amint a titokzatos Lubomirskit emlegetik. A hidnál kötélen csónak ringott. A diák zsebkése éles volt, hisz szabad óráiban egyebet sem tett, mint a kését köszörülte.