Egyetlen táncoktatás a ruhr. Deres Kornélia: Az idő tekintete - bobtailklub.hu
Tartalom
Deres Kornélia: Az idő tekintete Lepage tetralógiájának második részéről Ruhrtriennále A kertváros katonás rendben figyelő házai után kihalt területre érünk: egykori gyárak, funkciójukat vesztett ipari épületek, raktárak sorjáznak a drótkerítés mögött. Az észak-vesztfáliai Essenben vagyunk, és a Salzlager felé igyekszünk, Robert Lepage legújabb rendezésére. Az Ex Machina társulat Hearts Szív című előadása egyetlen táncoktatás a ruhr Ruhr-vidék több mint egy évtizedes, koncerteket, installációkat, színházi, tánc- és opera-előadásokat felvonultató, ikonikus művészeti fesztiváljának programjaként valósul meg.
Account Options
Másrészt a kártyajáték jelenségén keresztül éppen az a Lepage-féle színházi elbeszélésmód kerül fókuszba, amely a különféle szabályok, szimbólumok, jelek és struktúrák kombinációinak keverésével, valamint az egymásba olvadó, asszociatív történetek sajátos mozgatásával képes az idő teatralizálására. Míg a tavalyi Spades Pikk című darab az iraki háború tematikájából bontotta ki pszichedelikusnak ható Las Vegas-i meséjét,2 ezúttal a mágia és technológia hívószavai szervezik az előadást.
- Index - Futball - Futball - Simán nyerte a Dortmund a Ruhr-vidéki derbit, Haaland ismét varázsolt
- Női kézilabda BL: másodszor is átgázolt a Dortmundon a Győri Audi ETO
Az egykor raktárként használt hatalmas építmény, a Salzlager famennyezete alatt kör alakú, mozgó varázs-színpad kap helyet, melyet arénaszerűen ül körbe a közönség. A színpad alól felbukkanó, majd az egyes jelenetek között oda visszatérő hét színész karakterek változatos skáláját testesíti meg: a XIX.
A Hearts egymásban tükröződő és egymást továbbíró történeteit két időbeli végpont keretezi: egyikben egy történelmi alak, az as évek népszerű bűvésze és technikai fenoménja, Robert-Houdin Olivier Normand áll; másikban pedig egy napjainkban élő québeci taxis, Chaffik Reda Guerinik. Az előadás közel öt órája alatt e két időpont közötti, egyre táguló résben megleshetjük a jelen múltját, előzményeit Chaffik és családja történetét és a régmúlt jövőjét, következményeit Robert-Houdin munkásságának továbbélését is, miközben fiktív terek sokaságát járjuk be Franciaországtól Algériáig és Marokkótól Kanadáig.
Ekképp a kanadai rendező színházi formanyelve tematikusan az idő teatralizálásához, formailag pedig a színházi intermedialitással folytatott játékokhoz kapcsolódva képes felmutatni és tematizálni az emberi észlelés módozatainak sokféleségét.
S épp ezért nem véletlen, hogy a német színháztudós Christopher B. Balme egyetlen táncoktatás a ruhr tanulmányában3 épp Lepage színházán keresztül mutatja be az intermedialitás működését, melyet a különféle médiumok esztétikai-perceptuális konvencióinak cseréiként vizsgál.
Holisztikus terápia test, szellem és lélek számára
Azért érdemes Balme elméletére a Hearts kapcsán is kitérni, mert írásában az a fontos felismerés artikulálódik, miszerint a kortárs színházba integrálódó más médiumok például mozifilm, zenei klip vagy videojáték elemzésekor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a médiumok felismerése egy sor történetileg meghatározott konvencióhoz kötött. A egyetlen táncoktatás a ruhr mint az idő felfüggesztésének s — Barthes-tal szólva — a halál előérzetének médiuma5 elsősorban saját technológiájának korai szakaszaiban válik jelentésessé a bemutató során.
Egyik jelenetben az Algériába érkező idős francia fotográfus Marcello Magni fényképet akar készíteni egy arab kisfiúról Kathryn Hunterakinek nincs más dolga, mint közel egy percig mozdulatlanul maradni, amíg a fotókészülék expozíciós ideje lejár, s a felvétel elkészül.
- Társkereső pszichológia oda nő
- Tapló helyén találkozás komoly
- A tánc felszabadít | TermészetGyógyász Magazin
A külön koreográfiával bíró, időigényes fényképfelvétel alatt a két alak megdermed, a világítás hirtelen szépiaszínbe vonja a körszínpadot, az óra egyetlen táncoktatás a ruhr, s pár pillanat erejéig az így létrejövő színpadkép egy megsárgult, régi fotó látványát sugallja. A sajátos állókép egyetlen táncoktatás a ruhr a múlt szomorú szellemei vélhetően saját szülei körbevonják a kisfiút, minduntalan mozgásra csábítva: a fényképként is észlelt jelenet így olvasztja magába az egymásra rétegződő idősíkokat.
A film médiuma még változatosabb felhasználási spalettán mozog: megjelenik az észlelési kondíciók, az eszközhasználat, sőt a dramatikus univerzum központi tematikájának szintjén is, így pedig a Lepage-féle színpadi narráció fontos szervezőjévé válik. E szekvenciák a színpad közepéből kiemelkedő asztal körül játszódnak, egymást váltva: a szülők-nagyszülők és a tányérok-evőeszközök mellett a világítás cseréje jelzi a helyszín- és időpontváltozást, s ezek a finom átmenetek a filmek vágási technikáit idézik, így annak perceptuális szokásrendjét aknázzák egyetlen táncoktatás a ruhr.
Másodlagos navigáció
De a Hearts a színpadi megoldásokon túl élőben felvett mozgóképekkel is gyakran operál: mikor Chaffik felmenőinek Marokkóból való elmenekülése s így az ő Kanadában töltött későbbi élete is kizárólag a hamis útlevelek elkészítésén múlik, akkor az okmányok hamisítását egyszerre követhetjük nyomon a színpadon lévő színész mozdulataiban és a színpad köré kifeszített, átlátszó mobilhálóra vetített filmképeken.
A film itt a kiemelés eszköze, hiszen a közelképek felülről és részleteiben mutatják az éppen készülő új útleveleket, melyek egyben egy jobb élet zálogai.
Arra a kérdésre, hogy a tematika és az elbeszélés szintjein miként is válik a Lepage-bemutató megkerülhetetlen elemévé épp a film, a választ Judith filmszemináriumai adják meg. Judith egyetemi oktatóként egy szemeszteren keresztül ugyanis arról a Georges Méliès-ről tart előadást, aki a XX.
Így itatja tehát át Méliès figurája a Robert-Houdin- és Chaffik-féle szálakat, s ezzel párhuzamosan a némafilm médiuma így kerül központi szerepbe a Hearts tematikus hálójában.
- Show(tánc)time - háromezer láb lendül a levegőbe Pécsett | BAMA
- Versenytánc világversenyek | TáncHírek
Ráadásul pár Méliès-filmet le is vetítenek a filmszemináriumok jelenetei alatt: ilyenkor a nézőtér és mozgó körszínpad között megjelenő hálón peregnek a fekete-fehér filmkockák, miközben az áttesző háló miatt a nézőket is körbepásztázza a vetítés.
Tehát a film egyszerre jelenik meg a hálón mint vetítővásznon, valamint e vászon mögött helyet foglaló közönség tömegtestén, arcok sokaságát világítva meg, a médiumok játékának öntudatlan résztvevőivé avatva őket. Az idő Lepage-féle teatralizálásának eklatáns példájaként végül egy olyan jelenet érdemel említést, amelyben a fotográfia, a némafilm és a bombarobbanás mechanizmusai egymás torz tükörképeiként jelennek meg, a közös térben reprezentált idősíkok összjátékán keresztül.
E jelenetben a színpadon párhuzamosan látható három esemény egyetlen robbanásban kulminálódik, ám a robbanások célja nem is lehetne eltérőbb. Egyfelől látunk egy Méliès-féle filmforgatást, ahol épp a rendező által gyakran használt trükk felvétele történik: a teázó színésznő kitartja a végső pózt, hogy a bűvészszámokban használt füstrobbanást követően ugyanebben a pózban jelenhessen meg egy csontváz, miközben a kamera forog.
Örömet hozó terápia
Másfelől látjuk, ahogyan az idős fotóművész épp a fotográfia használatára tanítja a korábban lefényképezett arab kisfiút, felhíva figyelmét a fénykép elkészítéséhez szükséges kémiai anyagok helyes arányára, a robbanékony ezüst-nitrát finom adagolására. Harmadrészt megjelenik a színen egy arab kávézó is, amelynek egyik asztalához egy szőke európai nő érkezik, kávét rendel, miközben nem is sejti, hogy az asztal alatt már a helyi felkelők konkrétan Chaffik nagyapja által készített bomba ketyeg.
A változatos időket és tereket szinkronban reprezentáló események közös pillanatában Méliès trükkös füstbombája, a fotográfus fényképezőgépének füsttel kísért éles vakuvillanása, valamint a kávézóba rejtett bomba egyszerre lépnek működésbe. Látható tehát, hogy Lepage színházi narrációja milyen finom szálakkal szövi össze a technikai módszereken alapuló bűvésztrükköknek, a fotográfia és a némafilm technológiáinak, valamint az emberölésre alkalmas bombáknak a hatásesztétikáját.
A Hearts egyszerre választja témájául a technika csodáit és visszásságait, az illúziókért fizetett árat, valamint a kultúrák kommunikációképtelenségét.
Ez utóbbit nem pusztán a szabadságharcos versus terrorista terminológia öncsalása példázza, hanem a kanadai házaspár akik ausztrál és francia kanadai származásukkal és funkcionális kettősnyelvűségükkel a multikulturalizmus iskolapéldái konstans félelme és idegenkedése is az arab országokkal mint üdülőhelyekkel, valamint egy lehetséges algériai származású vővel szemben.
A sodródó történetek végén azonban egy új élet varázslata formál teljesen más irányú kérdést a generációk és kultúrák együttlétezésének lehetőségéről és szükségességéről.
Lepage tetralógiájának második részéről (Ruhrtriennále)
Mindeközben pedig az előadást meghatározó, az idő színházi artikulációját kutató lepage-i formanyelv, amely saját médiumát, a színházat mindig egy komplex médiatáj felől és annak relációjában értelmezi, a színház hipermediális térként való létezését tudatosítja. Ebben a köztes résben születik meg az idő sajátos tekintete, amely évszázadok és kontinensek családtörténetein, mágiáin és technológiáin keresztül végső soron azt lesi, miként kapaszkodnak össze a leosztott kártyalapok, az emberi sorsok.
Richard Howard. London, Vintage, Amsterdam- New York, Rodopi, Facebook Comments.
