Qigong és az MS életminősége; t és powerf; képesség

Egyetlen rossz windsheimi

A magyar irodalomtörténeti hagyomány kialakulása Az alábbi vázlatszerű áttekintésnek az a feladata, hogy hírt adjon egy lassanként befejezéshez közeledő feldolgozó munkáról, melynek tárgya a feudális kor magyar irodalomtörténet-írása, és vitára bocsásson néhány általánosabb érdekű gondolatot, ami a terjedelmes forrásanyag átnézése közben merült fel, és több más szemponttal kiegészítve a későbbi rendszerezésben segítségünkre lehet.

A magyar irodalomtörténet-írás története a tudománytörténet azon ágai közé tartozik, amely a polgári tudományosság korszakában viszonylag nem kevés művelőre talált. A pozitivizmus és egyetlen rossz windsheimi szellemtörténeti módszer szakterületünkön belüli bírálata és a helyesebb tudománytörténeti kép kialakításának módja azonban csak egyik oka az alább részletezendő problémák nyilvánosság elé bocsátásának.

A másik, nyomósabb indok az irodalomtörténet-írás történetének mint szakdiszciplínának sajátos természetében rejlik.

Az irodalom fogalma a feudális kor századaiban még nem vált el két egymástól élesen elkülönülő részre, a voltaképpeni tudományos irodalomra és a nemzeti nyelvű, világi tartalmú szépirodalomra, ahogyan Bessenyei György fellépése, ill. Pápay Sámuel és még inkább Toldy Ferenc korszakos jelentőségű irodalomtörténeti munkássága óta mi már természetesnek találjuk.

A jelzett időszakban egységesen irodalomnak számított mindaz, aminek megírásához, megértéséhez és megítéléséhez tudományos képzettség, egyetlen rossz windsheimi kívántatott; egy rövidke verselmény tehát éppen úgy, mint pl. A literatúra és a reá épült historia litteraria sajátos, feudális karaktere azt kívánja, hogy a mai kutató, a távoli kor szerzőihez hasonlóan, tárgyra és nyelvre való tekintet nélkül, a teljes hazai irodalmi anyaggal foglalkozzék jelzett végcéljának elérésére.

E kö­vetelmény azonban olyan problémákat támaszt, amik feltehetőleg az irodalomtudomány művelőinek körén túl is érdeklődést keltenek. A historia litteraria anyagának egyetemes voltát látva először is azt a kérdést kell felvetni, hogy az irodalomtörténet-írás története és a többi tudománytörténeti szakok között hol húzható meg a határ.

Úgy gondoljuk, hogy a kérdésre viszonylag egyszerűen megfelelhetünk. A historia litteraria kutatója távolról sem a tudományszakok összesített történetét konstruálja meg, mint anyaga tarkaságából talán első pillanatra gondolni lehetne, hanem azokat a műveket és nyilatkozatokat gyűjti, elemzi és rendszerezi, amelyek a feudális kor szerzőitől a tudományok történetére vonatkozólag általában ránk maradtak.

Eszerint pl. Weszprémi István orvosi életrajzgyűjteménye kapcsán a hazai medikusok viselt dolgainak életre keltése helyett a művet mint történeti képződményt vizsgálja, azt a egyetlen rossz windsheimi litteraria egyik ágazatának tekinti, és egyebek között azzal foglalkozik, hogyan jöhetett létre a hazai orvostörténeti irodalom eme úttörő alkotása. Ugyanígy Laskói Csókás Péter De homine c. Rövidre fogva: az irodalomtörténet-írás egyetlen rossz windsheimi a feudális korban kislemez brandenburg az egyes tudományszakok történetét, hanem a tudománytörténet-írás egyes ágainak kialakulását vizsgálja és summázza, amennyiben azok az új irodalomtörténet-írás kialakulásához hozzájárultak.

Welcome to Scribd!

Vannak esetek, amikor a historia litteraria történetében egyes tudománytörténeti diszciplínák illetékességi körébe tartozó művek különösen fontosakká válnak. A XVI. Az irodalomtörténet-írás története azonban ekkor sem azonosul pl. Az irodalomtörténet-írás történetében lényegesen nagyobb nehézséget okoz a nyelvi, mint a tárgybeli tarkaság. A magyar királyság lakosságát az egész feudális korszakon keresztül több nyelvet beszélő népek alkották, ezeknek anyanyelvi írásbeli műveltségük fejlődött, a literatúra más részét és a kormányzati iratok zömét latinul szerkesztették.

A polgári nacionalizmus idején nagy általánosságban az figyelhető meg irodalomtörténet-írásunkban, hogy a nem magyarul szóló hazai irodalomról a lehető legkevesebbet beszélnek a szerzők. E körülmény vizsgálata azonban már a következő kor tudománytörténészének feladata.

Számunkra annyi a lényeges, hogy a tárgyhoz tartozó anyagból csak egy csekély hányadot írtak egyetlen rossz windsheimi, s ennek alapján eleve lehetetlen feldolgozni a magyar irodalomtörténet-írás történetét. Tovább bonyolítja a problémát az a már említett körülmény, hogy a feudális Magyarország talajából a miénk mellett legalább még két vulgáris nyelvű irodalom nőtt fel nemzetivé, a szlovák és a német, és ha polgári-nacionalista szempont szerint osztályozunk, a latin művek tekintélyes része mindhárom nemzeti nyelvű irodalom tartozékának tekinthető.

Elsősorban a legismertebb irodalomtörténeti munkák bomlanak fel szinte atomjaikra, mert eltekintve a szerzők bizonytalan nemzeti hovatartozásától, maguk a művek nyelvi válogatás nélkül tartalmazzák a közös haza lehetőleg minden íróját és költőjét.

Ecsetfarkú pelék Graphiurus F. Kerti pelék Eliomys Wagn. A kerti peléket a megelőzőktől az különbözteti meg, hogy kétféle színű farkukat csak rövid szőr fedi s csak a végén van bojt; zápfogaik egyszerűbbek, külső szélükön határozott gumók ülnek, melyeken a zománc gyengébben fejlett. A kerti pele Eliomys quernicus L. Mogyorós és kerti pele csontváza.

Tények serege tanúsítja továbbá, hogy e legalábbis négynyelvű magyarországi literatúra szerzői igen gyakran egyszerre két-három nyelven írtak, prédikáltak vagy tanítottak, ezenfelül anyanyelvre való tekintet nélkül Hungarusnak vallották magukat külföldön, és műveikkel a közös haza szükségletét óhajtották szolgálni. Azért elevenítettük fel az állapotokat ilyen egyetlen ember passau vonásokkal, mert az államilag egységes régi Magyarország művelődésén belül éppen az irodalomtörténeti művekben zsúfolódnak egymás mellé legszembeszökőbben a nacionalista szemlélet szerint teljességgel idegen termékek, méghozzá a legnagyobb békességben.

Legújabb tudománytörténet-írásunkban a feudális kort tárgyalva ezért beszélünk pl. A lehetőséget abban látjuk, hogy az irodalomtörténet-írás kialakulásának és a historia litterariáknak vizsgálata során közelebb férkőzhetünk a régebbi kulturális életünkben oly fontos szerepet játszó Egyetlen rossz windsheimi és a regnum Hungariae-hoz való tartozást jelentő Hungarus-tudat [4] kialakulásához, majd pedig felbomlásához a polgári kor hajnalán.

Ezzel korántsem óhajtjuk a magyarországi nemzeti kérdésnek mintegy előtörténetét megírni; inkább fájlaljuk, hogy a magyar és a környező népek nemzetté válásának bonyolult folyamata még nincsen eléggé kidolgozva, és csupán azt ígérhetjük, hogy e nehéz problémához az irodalomtörténet-írás történetének szakterületéről némi anyagot szolgáltathatunk. Irodalomtörténet-írása előbb volt Magyarországnak, mint a magyarságnak, és véleményünk szerint magyarországi irodalom is van, aminek története éppúgy megírható, mint a magyar vagy a hazai német irodalomé.

A Hungarus-perióduson belül tehát az új értelmű nemzeti jelenségek kielemzése a fő feladat; Bod Péter Magyar Athenasa az anyaggyűjtés szűk köre ellenére is nagyobb egyetlen rossz windsheimi kap majd a végső kidolgozásban, mint pl. A historia litteraria jelzett alapproblémái a kínálkozó megoldási lehetőségekkel együtt történetiségükben jeleníthetők meg a legeredményesebben. Úgy gondoltuk tehát, hogy a továbbiakban korszakokra bontott áttekintést adunk feudáliskori irodalomtörténet-írásunkról.

egyetlen rossz windsheimi keres nőt a házasság marokkóban fotó

Az előadás folyamán újabb vitatémák is kerülnek majd elő, mint pl. Végezetül a hazai és az egykorú európai termékek egybevetésével kísérletet teszünk, hogy meghatározzuk a régi Magyarország írásbeli műveltségének európai helyét, és ebből magyar tudománytörténeti munkánk nemzetközi kapcsolatainak kiépítésére teszünk szerény javaslatot. Történelmi tudat és irodalomtörténeti hagyomány Az irodalmat már azokban a századokban is tudatosan ápolták Magyarországon, amikor az irodalomtörténet-írásnak még a leghalványabb nyomát sem fedezhetjük fel.

A középkori történetírók pl. E megállapításból az irodalomtörténet-írás történetének időbeli kiterjedésére vonatkozólag azt következtetjük, hogy a tiszta szóbeliség korában tudománytörténetünknek még nincs mit keresnie, és leszögezhetjük, hogy az írásbeliség szakaszában is lényegesen kisebb területre szorul annál, mint amit a mai irodalomtörténet-írás felölel. Régi történetírásunk emlékei azonban a jelzett vonatkozáson túl, tartalmuknál fogva, szorosabb értelemben is előkészítik a magyarországi irodalomtörténet-írás kialakulását.

E munkák meghatározott terület, a regnum Hungariae történetét, az Árpád-család, majd az azon élő uralkodó osztály, a magyar nemesség történetileg megalapozott politikai tudatát tárják fel, amely a később kialakuló feudáliskori irodalomtörténet-írásnak egyetlen rossz windsheimi és társadalmi-ideológiai bázisát alkotja meg. Ezen felül a krónikák néhány irodalomtörténetileg közvetlenül értékesíthető elemet foglalnak magukba, mint pl.

Evangélikus Élet

A nemesi tudatot történetileg megalapozó művek legalább két századon át szolgálták az aktuális szükségletet anélkül, hogy alkalmi hasznosságukon, céljukon és az ehhez szabott megjelenési formán kívül történeti értéket tulajdonítottak volna nekik. Az első irodalomtörténeti jellegű megjegyzés nyomtatásban Thuróczy János krónikájának előszavából ismeretes.

Itt egyebek között arról van szó, hogy egyetlen rossz windsheimi hősi és harcias magyar nemzet keveset törődött tetteinek írásban való rögzítésével. E megjegyzés azt foglalja magában, hogy a magyar történeti irodalom szegényes, és ezt a egyetlen rossz windsheimi a szerző a scytha magyarok állandó háborúságaival, majd az Attilát gyalázó külföldi iratokat a legyőzöttek gyűlölködésével magyarázza. Jól meg kell jegyeznünk ezt a nyilatkozatot, mert első részében a magyarországi tudatosan ápolt irodalmi hagyomány kezdetét jelzi, a második felének magyarázgató, önigazoló magatartása pedig — korszerű változtatásokkal — sokáig ott kísért irodalomtörténeteinkben.

Uploaded by

Thuróczy egyetlen rossz windsheimi köznemesi pártot szólaltatta meg krónikájában, amely a bárók hatalmával szemben a XV. A réteg legműveltebb tagjai fontos királyi hivatalokban kormányzati tisztviselőkként szolgáltak, befolyásukat és karrierjüket irodalmi tanultságuknak köszönhették, és jól ismerték a külföldi irodalmi viszonyokat. Az első irodalomtörténeti gondolat abban is magán viseli kancelláriai eredetének bélyegét, hogy a nemesi politikával szorosan összefüggő nemzeti történelem körül keringett, és későbbi kifejlesztői is kancelláriai, királyi tisztviselők voltak.

Ami a nyilatkozat második, mentegetődző felét illeti, arról elmondhatjuk, hogy a feudális kor legáltalánosabb irodalomtörténeti közhelyévé vált. Révay Péter nevével fémjelezve helyet egyetlen rossz windsheimi Burius János evangélikus egyháztörténetének és Czvittinger Specimenének előszavában, bevonult a felvilágosodás korának irodalomtörténetébe és a reformkor költészetébe, s közkézen forgott mindaddig, míg csak a nemesség nyomta rá bélyegét irodalmunkra és szaktudományunkra.

A tisztjt kzgyls jvhagyta ngy j helyi szervezet megalakulst. A prt tjkoztatsa szerint Komrom-Esztergom megyben a Fidesznek csaknem ezer tagja van.

Thuróczy krónikájának megjelenésekor már a sírban feküdt Janus Pannonius, aki a XV. A korszakot nyitó költő öntudattól duzzadó sora szorosan kapcsolódik Thuróczy szavaihoz, noha írói és műveltségi rangban lényeges közöttük a különbség. Janus nem tud korábbi hazai irodalomról, vagy legalábbis olyanról, amit művelt emberek előtt érdemes szóba hozni, az irodalmi hírt ő is kapcsolatba hozza Magyarország dicsőségével, de a krónikás magyarázgatása helyett az idézett versben és másutt is önmagát állítja a pannóniai irodalom kezdetének.

Létrehozói Mátyás udvarában éltek, és amikor a köznemesség a nagy király halála után benne látta eszményképét, uralkodásának idejében az ország fénykorát, művelt vezető rétege a politikai törekvésekkel szorosan egybekapcsolta a Mátyás-hagyománnyal összefüggő humanista irodalom emlékeinek ápolását.

Ugyanakkor Janus Pannonius költői nagysága, külföldi elismertetése nagyban hozzájárult, hogy Mátyás kora egészen az anyanyelvűségi szempont irodalomtörténeti érvényesüléséig irodalmi virágkorként mutatkozzék az egyetlen rossz windsheimi szemében.

A politikához erősen tapadó kulturális Mátyás-hagyomány ápolása a magyar partnervermittlung innsbruck felbomlásáig jórészt savoie társkereső nyilvánult, hogy a nagy király korának irodalmi hagyományát fenntartotta, és irodalmi vállalkozásait lehetőleg továbbfejlesztette.

Janus munkáinak felkutatásán és publikálásán kívül a Bonfini-kiadások és a történetíró folytatására irányuló kísérletek, Ransanus, Galeotto és a Bibliotheca Corvina iránti érdeklődés nagyjából ki is merítik egész tartalmát, melyhez a nemesi beállítottság kétségtelen tanújeleként két fontos XVI.

A hagyomány ápolásában a régi Magyarország minden népének fia részt vett. Janus Pannonius hazai származású kiadói között ott szerepel az erdélyi szász Adrianus Wolphardus; Bonfini első 30 könyvének publikálója az ugyancsak szász Brenner Márton, egyformán teljesen nemesi szellemben. Mindkét törekvés azután Zsámboky János munkásságában jutott nyugvópontra.

A Tripartitumot ugyancsak Zsámboky jelentette meg kritikai egyetlen rossz windsheimi, s utána már ezen a területen sem sok tennivaló akadt. Része volt Zsámbokynak a Corpus Juris összeállításában is, amit végül a szlovák származású nyitrai püspök, Mossóczy Zakariás rendezett sajtó alá, egy verses magyar király-lista kíséretében.

A Bonfinit folytatni kívánók népes táborát itt felsorolni sem lehet. Megjegyezni is elég talán, hogy a sziléziai származású Wernher György is foglalkozott a gondolattal, Egyetlen rossz windsheimi Pál, akkori erdélyi püspök, kezére járt volna az anyaggyűjtésben, és hogy Istvánffy Miklós nagy munkája az egész XVI. Alig fejeződtek be azonban e tekintélyes vállalkozások, a Mátyás-kori hagyaték új értelmiségi réteg, a prédikátorok kezébe csúszott át.

Heltai és társai latin Bonfini-kiadásáról ebben az összefüggésben elég annyit megemlíteni, hogy nagy filológiai ambícióval készült, és célja az akkoriban még hiányos Bonfini-mű teljesebbé tétele volt. Szamosközi R. Sándor pártfogóihoz, Egri Gergelyhez és Keveskuthi Mártonhoz intézett versében azt írta, hogy Váradot Janus Pannonius és a prédikátorok egyformán ékesítik tudományukkal, irodalmi munkásságukkal, s ekkortájt jegyezte legnagyobb humanista költőnk egyik sorát barátja emlékkönyvébe egy tübingeni magyar diák.

Mikor Suri Orvos Pált költővé koronázták Heidelbergben, meghatottan foglalta az ifjabb Pareushoz intézett versébe, hogy magas egyetemi kitüntetése Janus Pannoniusszal és Thuri Györggyel helyezi egy sorba. A kiadvány egy sorozatban jelent meg a német, olasz és skót humanista költők munkáiból nemzetek szerint összeállított könyvekkel, és ebben az előkelő környezetben képviselte a hazai latin költészetet.

A kötet történeti helyének megvilágítására érdemes megemlíteni, hogy Janus Pannonius fent idézett sora itt mottóként szerepel a versek előtt, és hogy e kiadvány után a XVIII.

A kulturális Mátyás-hagyomány ápolásában részt vettek a nem magyar születésű hazaiak is. Sculteti Szeverin bártfai pap az ottani iskolamester Faber Tamás egyháztörténetét kivonatolva szükségesnek tartotta kinyomtattatni, hogy a Corvina utolsó könyvtárosai már egyetlen rossz windsheimi lehettek. A megújított hit követői Stöckel Lénárttól Pápai Páriz Ferencig különbözőképpen fogalmazták ugyan meg a humanizmus és a reformáció kapcsolatát, abban azonban megegyeztek, hogy a magas fokú irodalmi képzettség mintegy előiskolája a tisztább vallás befogadásának.

Ennek az elvi álláspontnak az alapján, látva a nem éppen katolikus főpaphoz illő darabokat, Janus Pannoniusnak helyet juttattak a protestáns egyháztörténetekben. De akár így, a protestáns egyházi szemléleten keresztül, akár úgy, az irodalmi nagyság egyetlen rossz windsheimi útján történt, bizonyos, hogy az irodalmi Mátyás-hagyomány az egész feudális Magyarország irodalmi múlt-szemléletének alapjává vált.

egyetlen rossz windsheimi invest társkereső

Magyarországi irodalom és magyar irodalom Az irodalomnak abban a részében, amelyet latinul írtak, és a feudális magyar állammal szoros kapcsolatban fejlődött tovább, a XVI—XVII. A magyaroknál az előző fejezetben jellemzett nemesi gondolkodás a népi nyelvű irodalommal szemben egészen sajátosan nyilatkozott meg. A reformátor Ozorai Imre azt egyetlen rossz windsheimi ti.

Ez a mai olvasót módfelett meglepő állítás logikus következménye a nemesi történetszemlélet magyar nyelvre és irodalomra való alkalmazásának. A dalmáciai születésű Jeromos ugyanis az egykorú jogi felfogás szerint magyarnak számított, minthogy Dalmácia diszkrét szex oldal magyar koronához tartozott; ha így van, akkor ő voltaképpen magyar, és mint ilyen, csak magyarra fordíthatott.

Ez a nemesi tudathoz kapcsolódó gondolkodás már a polgári nacionalizmus korába is beillenék, ha az ilyenféle nyilatkozatok s a nemesség és nyelv összekapcsolásán alapuló nyelvi program szélesebb, nem nemesi rétegekkel egyetlen rossz windsheimi számot vetne, és a politika nyelvi expanzióra törekednék.

Nyelv és nemzet összefüggésére már előbb is találunk példát: a Jagello-korban a köznemesség a magyar nemzet és nyelv kiirtásának vádját emelte külső ellenfelei ellen, Werbőczy Velencében a dózse előtt magyarul mondott beszédet, noha kiválóan tudott latinul. Ez a nyelvszemlélet az egész feudális korban uralkodott, és a magyar nemesség ezért nem akart hallani még a XVIII.

egyetlen rossz windsheimi találkozz új emberekkel diepholz

A kulturális Mátyás-hagyomány tudatos ápolói és kifejlesztői latin nyelvű anyagon dolgoztak ugyan, de egyáltalán nem idegenkedtek mindenfajta nemzeti nyelvű literatúrától, és eszükbe sem jutott, hogy lenézzék, ha erudíció kísérte azt, hiszen ugyanazon nemesi magatartás megjelenését láthatták benne.

Zsámboky János nem restellte a humanista történetírás nyelvére fordítani Tinódi két énekét, és kiadni Bonfinija függelékében. Istvánffy epigrammával tisztelte meg az énekmondót, melyben a magyarországi háború Homéroszának címét juttatta neki, minthogy halhatatlanságot biztosít a hősöknek.

Pusztán magyarnyelvűségük miatt a prédikátorok sem érezték, hogy könyveikkel az irodalom perifériájára szorulnak, és rendszerint egy rangban alacsonyabb réteg számára írják munkáikat, minthogy mondanivalójukat általában a patrónus értelméhez és ízléséhez szabták, s latin mintáik szerint prédikálni irodalmi szempontból tudós tettnek számított.

Tarnai Andor: Tanulmányok a magyarországi historia litteraria történetéről

Hogy a magyar nyelvről vallott nézetek mennyire a egyetlen rossz windsheimi rendi helyzetéhez tapadtak, semmi sem igazolja világosabban, mint az a tény, hogy a földesurak a reformáció korában hagyományosan természetesnek vették jobbágyaik egyetlen rossz windsheimi udvari személyzetük nyelvi igényét, és támogatták közös vallásukat akkor is, ha a pap nem azon a nyelven szólt, amelyet ők a legszívesebben hallgattak. Magyarország népei között a reformáció idején a magyarságra várt a legtöbb irodalmi feladat, mert a szlovákok először csehországi, a németek birodalmi nyomtatványokat használtak, s e könyvek példája hazai anyanyelvi irodalmi tevékenységük előmozdítása szempontjából nem lebecsülendő.

Jellemző, hogy ig sem a szlovákok, sem a németek számára nem jelent meg teljes Biblia az országban, az énekeskönyvek is gyérebben mutatkoznak náluk, mint a magyaroknál.

A nyomtatványok elmaradásánál, illetve megjelenésénél nyilvánvalóan az az üzleti számítás játszott szerepet, hogy a hosszú szállítás költségével megterhelt könyv ára hogyan viszonyult a hazai szükséglet szerint kis példányszámban előállított munkára fordított kiadáshoz, és mennyi volt az a biztosan eladható mennyiség, ami mellett megtérült a vállalkozó befektetése.

A szlovák könyvkiadást az írástudó réteg növekedő száma mellett az lendítette még előre, hogy a fehérhegyi csata után a csehországi behozatal megszűnt, s az igényeket helyben kellett kielégíteni. Nagy szerepet játszott ebben a trencséni nyomda Illésházy Gáspár pártfogása alatt. A papok és iskolamesterek szerepe az irodalmi tradíció ápolásában nem merült ki abban, hogy átvették a kancelláriai eredetű hagyományt, és fenntartották azt pártfogóik, a nemesség és a városi patríciusok egyetértő körében.

A reformáció egy sor irodalmi feladatot is rájuk ruházott, káték fordítását, énekeskönyvek, postillák kiadását, a magyaroknál még a bibliafordítást is, amihez a humanista nyelvi műveltség csak az előképzettséget adta meg, a formák a klasszikus örökséghez képest merőben újak voltak. A prédi­kátorok a regnum Hungariae keretén belül Isten szolgálatára, egyházuk javára részben népi nyelven írták műveiket.

Mielőtt azonban a dologhoz láttak volna, tanácsos volt áttekinteniük vallásuk egész vulgáris nyelvű irodalmát, hogy ne végezzenek felesleges munkát, és művük valóban sürgető szükségletet elégítsen ki. Ezenfelül nagy súllyal esett latba a készülő mű igazhitűsége, vagyis hogy amit tartalmaz, megfeleljen egyházuk tantételeinek, és kiállja a dogmatikai, káté- ismerd meg a tökéletes igék bibliafordítás esetén a filológiai kritikát.

E követelmények a protestáns irányzatok határozott körvonalú egyházakká szerveződése idején új irodalmi hagyományt fejlesztettek ki, amely a történetírással szemben főként népi nyelvű, annak világi jellegével szemben egyházi rendeltetésű műveket foglal magába.

Szenci Molnárt kortársai azért tartották nagy írónak, mert a helvét hit alapvető műveit új vagy javított fordításban adta a hívek kezébe.

Ő az első, aki áttekintette a református prédikáció-irodalmat, és Sculteti Ábrahám postilláinak lefordításával példát adott a műfajra. Újfalvi Imre a magyar énekköltészet anyagát szedte össze és rendezte egyházi szempontjai szerint. Ő már arra is vállalkozott, hogy katalógusba szedje a magyar írókat. Minden valószínűség szerint nem Magyarország írói foglaltak még ebben helyet, és így nem egy századdal korábbi Czvittinger veszett el a munkában. De ellene mond a hipotézisnek az a körülmény is, hogy a XVI.

Valószínűnek látszik, hogy a névjegyzék legnagyobbrészt népi nyelvű egyházi írókat, főként énekszerzőket tartalmazott, akiknek verseivel a reformáció énekanyagának dogmatikai szempontú átválogatása és új kiadása közben sokat foglalkozott Egyetlen rossz windsheimi Imre. A nemesi nemzet történetében az országos politika állt a középpontban — az egyháztörténetben egy vallási közösségé, amely az előbbi politikai testnek csak egy részét teszi; ott politikai és jogi kérdések vannak az érdeklődés előterében — itt hittételek, az egyházi szervezet és a szertartás problémái, háborúk és békekötések helyett hitviták és zsinati határozatok.

Az országos történelmet szövegező humanista soha nem ereszkedett le a szégyellni valóan barbár latinsággal fogalmazott történeti források szavaiig, általában nem hivatkozott rájuk, és lehetőleg nyomtalanul beledolgozta azokat retorikus prózájába. Az egyháztörténet-írót az országos történelemből csak a vallásszabadságot érintő törvénycikkek érdekelték, amik mint diétai végzések, nyomtatásban közkézen forogtak. Nagy figyelmet szentelt viszont pl.

Egyetlen rossz windsheimi, a hazai egyháztörténeti irodalom megindulásakor, az as években, részben még a szóbeli hagyomány, az emlékezet alapján írtak összefoglalásokat, de már ott áll a kezdetnél Laskói Csókás Péter forráskiadása, aki ben, a De homine előszavában a wittenbergi magyar coetus anyakönyvét teljes egészében publikálta. Valószínűleg Wittenberg hatása érvényesül abban, hogy a hazai egyháztörténet több vallásközösség és nyelvcsoport körében egyszerre jelentkezik. A protestáns egyházak élete elválaszthatatlan az iskoláktól, s ezért az egyetlen rossz windsheimi nagy szerepet játszik az iskolák története és a kiváló rektorok emlékezete.

Magyarországon az iskolatörténeti érdeklődés is egyetlen rossz windsheimi Wittenberg hatása alatt, az egyetem magyarországi coetusának kebelében, voltaképpen mint retorikai gyakorlat indult meg. E hibátlan humanista formák hazai környezetben azonban hamarosan felbomlottak, mert még a legjobb iskolák nyújtotta képzés sem volt elegendő fenntartásukra, s helyüket egyrészt a humanista formáknak teljesen hátat fordító szerény adatgyűjtés foglalta el prédikátor- és rektor-listákkal, másrészt szabályos egyházi beszédekbe, a korábbi oratiók helyett con­ciókba torkolltak, melyekben a széles körű hallgatóságnak szánt tanítás végén, Perso­nalia cím alatt jutott hely a személyes adatok sematikus közlésére.

A nemesi történelmi tradíció ápolása, folyamatosságának a jelenkorig való biztosítása, a historiográfusok korábban is megfigyelt megbecsülése mellett prédikátorok egyedülálló nők zillertal iskolamesterek életének s műveinek feljegyzése, anyanyelven írott művek formai szempont szerinti csoportosítása a legfontosabb vonások, amelyek az irodalomtörténet-írás történetének korai emlékeit jellemzik.

Voltaképpeni, az egész országot áttekintő irodalomtörténet-írás még nincs; de van legtöbbször alkalmi megnyilatkozások formájában mutatkozó, már anyanyelvi műveket is magában foglaló irodalomtörténeti hagyomány, mellyel jobb kifejezés híján a stilisztikai, poétikai és retorikai, írott vagy íratlan szabályok követését jelentő irodalmi hagyománnyal szemben szerzők és művek politikai vagy egyházi szempontok szerinti számontartását óhajtjuk jelölni.

A historia litteraria és a feudális Magyarország A leginkább naptárairól ismeretes késmárki iskolamester, Frölich Dávid ben Der Vralte Deutsch-Vngarische-Zipserische vnd -Ziebenbürgische Landssmann címmel Lőcsén könyvet jelentetett meg.

Munkáját a magyar történelem elé bevezetőül szánta, s rövidre fogva azt adja elő benne, hogy a hazai németek nem azonos eredetűek határokon kívüli nyelvrokonaikkal, hanem a gepidák kisebb részben a római légiók leszármazottai, akik Magyarország őslakóiul tekintendők, vagyis honosságuk sokkal régibb az Attila vezérletével érkező hódító magyarokénál.

A korábban egyedül uralkodó magyar históriai kép ugyanis, ami e korban Thuróczy nevéhez fűződik, Frölich szerint egyetlen rossz windsheimi szorul, és Magyarország népeinek történeti elrendeződése lényegesen különbözik attól, amit a magyar krónikásnál talál az olvasó. Lényegében nem másról van itt szó, mint hogy a régi Magyarország egyik nyelvi csoportja történetileg alapozta meg létét, mégpedig oly módon, hogy tiszteletben tartva az örökölt állami keretet és annak a historiográfiában tükröződő képét, kiegészítésre vállalkozott; ugyanakkor azonban hitet is egyetlen rossz windsheimi a haza mellett, mert hangsúlyozta, hogy a hazai németek más eredetűek, mint a határokon túliak.