Egyetlen emden

Penangi csata – Wikipédia

Előzmények[ szerkesztés ] A japán hadüzenetet követően nyilvánvalóvá vált, hogy a német Kelet-ázsiai Hajóraj hamarosan el fogja veszíteni egyetlen támaszpontját, Csingtaotezért Maximilian von Spee tengernagy a hajórajával Dél-Amerikát megkerülve próbált visszatérni Németországba. Az Emden könnyűcirkáló számára azonban a hajórajtól kiválva önálló kereskedelmi háború folytatását engedélyezte az Indiai-óceánon.

Szeptember án Rangoon előtt az Emden feltartóztatta a norvég Dovre gőzhajót és mivel nem szállított tiltott árut, az internáltakat átszállítva rá folytathatta útját. A norvég kapitánytól tudták meg, hogy a Malaka-szorosban két brit segédcirkáló van jelen, a haditengerészeti támaszpontként használt Penangban pedig a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók horgonyoznak.

A németek már korábban sejtették, hogy Colombo és Szingapúr között az antant még egy jelentősebb haditengerészeti támaszpontot rendezett be magának, melyről úgy vélték, egyetlen emden Penang lehet az. Az információk alapján a torpedótiszt, Witthöft tengerészfőhadnagy felvetette egy a támaszpont elleni rajtaütés gondolatát, ami a parancsnoka tetszését is elnyerte, de a jelentős túlerő miatt kivitelezését egy későbbi időpontra halasztották.

Ezt követően tevékenységi területet váltott és ismét nyugatnak hajózott. Miután a Nikobár-szigeteknél lévő False-öbölben szenet vételezett a Bureskről, egy korábban elfogott szénszállítóról, von Müller fregattkapitány a Penang szigetén lévő haditengerészeti támaszpont elleni támadás végrehajtása mellett döntött. A rajtaütés célja az antant hadihajóinak egyetlen emden való megsemmisítése volt tüzérségi lövedékek és torpedók bevetésével, egyetlen emden a kikötőben lévő kereskedelmi hajók ellenőrzése és indokolt esetben elsüllyesztése volt.

A hadműveletnek az anyagi kár okozása mellett a brit presztízs gyengítését is kellett szolgálnia Indiában, Hátsó-Indiában és Malájföldön.

Tartalomjegyzék

Az Emden portyázásainak útvonala A világháború idején Penang, a Brit-Malájföld nyugati egyetlen emden előtti sziget a brit koronához tartozó Straits Settlements a Malaka-szoros menti brit telepek egyik részét képezte. A sziget legnagyobb települése George Town volt. A háború első hónapjaiban az antant hadihajóinak és kereskedelmi hajóinak jelentős forgalmú kikötője volt, mivel a háború kitörése óta minden a Bengáli-öblöt átszelni igyekvő kereskedelmi hajónak meg kellett itt állnia.

A formája befelé szűkülő üvegnyakra emlékeztetett és csak egy keskeny csatornán lehetett megközelíteni a belső kikötőt. Mivel feltételezték, hogy a kardinális jelzőbóják fényeit lekapcsolják, az éjszakai támadás jelentős kockázatokkal járhatott.

Von Müller azonban úgy ítélte meg, hogy a siker érdekében vállalhatók ezek a kockázatok. Október Az Emden a rendelkezésére álló két szénszállító közül a Bureskkel a Nikobár-szigetekhez tartozó Nankauri-sziget kikötőjébe hajózott, ahol a kedvező időt kihasználva október án t szenet vett át, majd Penang felé távozott. A Buresk innen a Simaloer szigettől nyugatra 40 tmf távolságra kijelölt találkozási pont felé indult el.

The Weather Channel

A másik szénszállítóként egyetlen emden zsákmányhajónak, az Exfordnak 20 tmf-re az Északi-Keeling-szigettől északra kellett várakoznia november ig. A város kikötőjét jól ismerő Julius Lauterbach sorhajóhadnagy, a cirkáló zsákmánytisztje vette át a navigációs tiszt szerepét a hadművelet idejére. A Zsemcsug valamikor után A támadás napján az antant több hadihajója tartózkodott itt. Az orosz Zsemcsug védett cirkáló október A csuzimai csatát is túlélő cirkáló annak a brit—francia—japán—orosz flottának volt a tagja, melynek a feladata Spee tengernagy hajórajának elfogása lett volna.

A japán Csikuma cirkálóval együtt a Bengáli-öbölben teljesített szolgálatot ez idő tájt és a kazánok megtisztítása miatt kellett kikötnie Penangban.

A kazánjai közül csak egy volt használható állapotban, így nem volt képes manőverezésre és a lőszerfelvonói sem működtek. Martyn Jerram tengernagy, az antant egyetlen emden lévő flottáinak parancsnokának tanácsa ellenére Cserkaszov fregattkapitány az emberei többségének szabad eltávozást engedélyezett a partra, ő maga a feleségét avagy más források szerint az ágyasát látogatta meg egy helyi hotelben.

Emellett a hajója összes torpedóját eltávolították a kivető csövekből, a lőszerkamrák ajtóit pedig bezárva tartották és a kulcsokat a tisztek magukkal vitték a partra. A fedélzeten minden ágyú mellett csak öt lövedéket tartottak készenlétben, továbbá egyet-egyet csőre töltve.

Előbbi egyetlen emden épp őrjáratozni indult, míg a másik kettő a kormányzati rakparton horgonyzott egymás mellett elhelyezkedve. George Town erődjét, a Fort Cornwallist korábban leszerelték már és nem rendelkezett saját partvédelmi ütegekkel. A kikötő bejáratát — német információk szerint — csak távolabb elhelyezett brit ütegek védték.

Álcázásként ekkor felvonták a fedélzetén a már korábban összeácsolt és harmonikaszerűen kialakított, gyorsan felhúzható negyedik kéményt is a parancsnoki híd mögé, hogy megjelenésében a térségben tevékenykedő brit cirkálókra a Hampshire -re avagy a Yarmouth -ra emlékeztessen, de az ekkor még erős holdvilág egyetlen emden addig köröztek távolabb a kikötő bejáratától, míg a Hold le nem nyugodott.

Tartottak ugyanis attól, hogy a magaslatokon lévő megfigyelőpontokról észrevehetik őket. Megközelítés közben a kihajózó, óvatlan halászbárkákat kellett kerülgetnie, melyek közül az egyiket kis híján le is gázolta. Eközben észlelték a kikötőből épp járőrözésre kihajózó Mousquet-ról, de az álcázás hatékony volt, mivel a negyedik kémény miatt a franciák valóban úgy vélték, hogy a Penangban utóbbi időben többször megforduló Yarmouth volt visszatérőben ismét.

A kikötőben minden nyugodt volt, az ismerős sziluettű cirkáló felbukkanása nem keltett riadalmat és a pirkadatban a német csúcszászlókra sem figyelt fel senki.

• AZ INDIAI-ÓCEÁN KALÓZAI

Ugyanakkor a németek először nem vettek észre egyetlen hadihajót sem és már úgy gondolták, hogy rossz időben érkeztek, mikor a kereskedelmi hajók között észleltek egy nagy, kivilágítatlan hajótestet. Miközben közelítettek felé, a fedélzetén három fény gyúlt fel.

TENGERÉSZEK A SIVATAGBAN – AZ EMDEN CIRKÁLÓ TÖRTÉNETE - Ars Militaria

Miután a tatja mögött elhaladtak és mindössze méteres távolságra kerültek hozzá, akkor tudták beazonosítani a Egyetlen emden, őrséget a fedélzeten nem láttak. A szakácsai épp ekkor hagyták el egy csónakon, hogy a parton húst és zöldségeket vegyenek.

Egyetlen emden elsüllyedt Zsemcsug kiálló árbóccsúcsa a támadás után kor egy torpedót kilőttek a jobb oldali torpedóvető csőből és tüzet nyitottak a hajó orr-részére, ahol a legénységének nagy része el volt szállásolva. A torpedó 11 másodperccel kilövése után a hátsó kémény magasságában találta el a cirkáló bal oldalát, mely ezt követően tatjával lassan süllyedni kezdett.

Az egyik mentőcsónakot a robbanás a magasba repítette és a taton lévő ágyúra esett vissza, használhatatlanná téve azt. Az álmukból felriasztott orosz tengerészek egyetlen emden a hajó fedélzetére, egyesek közülük hamar a vízbe vetették magukat.

Az Emden az orosz cirkáló mellett elhaladva méterre távolodott el tőle, miközben pontos sortüzeket zúdított rá és néhány perc alatt szitává lőtte az orrát oly mértékben, hogy a szétszaggatott válaszfalain keresztül hamarosan át lehetett látni a túlsó oldalra.

Az Emden a szárazföld és a egyetlen emden művészek társkereső szoros legszűkebb részéhez érve — ahol csak sekély merülésű egyetlen emden tudtak áthaladni — bal oldali fordulót hajtott végre és északnak fordulva közelített ismét a Zsemcsug felé, ezúttal a bal oldali lövegeivel tüzet nyitva rá.

CLOSE UP of GIANT Container Ship at ROTTERDAM Port - Shipspotting ROTTERDAM 2021

Időközben a felocsúdott oroszok is tüzet nyitottak a németekre, [7] de a szemtanúk szerint túl magasan lőttek és az egyik lehorgonyzott japán kereskedelmi hajót is ők találták el. Az egyik jobb oldali ágyútól, melyet nem tudtak használni a lövedékeket sietve igyekeztek eljuttatni a hajó orrán egyedül tüzelésképes löveghez.

A nagyobb kaliberű, mm-es orosz lövedékek találatától tartva Müller egy újabb torpedó kilövését rendelte el az egyetlen emden cirkálóra kor méteres távolságból. A torpedó a parancsnoki híd magasságában érte a cirkálót és robbanást idézett elő az itteni lőszerraktárban.

A hatalmas detonáció szétszakította az orosz cirkálót, mely után egy méter magas füstoszlop maradt hátra. A kettétört cirkáló másodperc alatt teljesen elsüllyedt és a sekély vízben csak az árbóccsúcsa látszott ki. A hajótöröttek kimentésére hamar több hajó is a katasztrófa helye felé indult meg. A kormányzati révnél egymás mellett horgonyzó francia rombolókat, melyek közül a Fronde is tüzelt rájuk, a németek egyáltalán nem észlelték.

Account Options

Mivel a szűk belső kikötőben nem térhettek volna ki egy romboló torpedótámadása elől, Müller teljes gőzzel a külső kikötő irányába hajózott, hogy a nagyobb vízfelületen kedvezőbb taktikai helyzetbe kerülhessen. A németek méterről nyitottak tüzet a hadihajónak vélt célpontra, mely a szorosan mellette becsapódó lövedékek miatt jobb oldali fordulót hajtott végre. A manőver révén jobban megfigyelhetővé vált járműről ekkor kiderült, hogy nem romboló, hanem egy kormányzati gőzös révkalauzhajó.

Ezután nem sokkal egy segédcirkálónak vélt újabb hajót észleltek az Emdenről, melyről röviddel után tudták megállapítani, hogy egy egyszerű szállítóhajóról van szó. A Glenturret révkalauzra várva horgonyzott a kikötő bejáratánál és egy sárga zászlóval jelezte, hogy lőpor van a fedélzetén.

Az egyik kutterrel útnak indított zsákmányszemélyzet így már azzal az utasítással közelített hozzá, hogy süllyesszék el a tiltott rakománnyal rendelkező hajót. A tonnás gőzös a felső fedélzetéig meg volt rakva lőszerrel, ám szerencséjük volt, mivel ekkor tűnt fel a hajnalban járőrözésre induló és a harc zaját hallva visszatérő Mousquet francia romboló. Von Müller visszahívta a már a gőzös fedélzetén lévő zsákmányszemélyzetet és hagyta folytatni az útját Penangba, majd az álkéményt bevonva a közeledő hadihajó felé vette nő és nő társkereső irányt.

Egyetlen emden egyetlen emden még megbízták azzal, hogy a kikötőbe érkezve adja át von Müller fregattkapitány üzenetét, melyben jelezte, hogy az orosz hajótöröttek mentésében a nagy számú helyszínre siető hajó miatt nem vett részt és közölte, hogy nem állt szándékában kárt okozni magában az emberek tudják, böblingen városban, az esetleges találatokért illetve a révkalauzhajó lövetéséért pedig elnézést kért.

Elsőként a franciák vonták fel a hadilobogót, mikor méterre voltak a németektől, majd méteres távolságban az Emdenen is felhúzták a Reichskriegsflaggét és a cirkáló kissé egyetlen emden kanyarodott, hogy sortüzet lőhessen a rombolóra.

Navigációs menü

Az első sortűz eldördültekor a franciák is rájöttek, nem a várt Yarmouth, hanem az Emden közeledik feléjük és bal oldali fordulót végrehajtva, teljes sebességre kapcsolva igyekeztek elmenekülni előle. Az első sortűz még a romboló felett zúgott el, a második már épphogy csak rövidre sikeredett. A harmadik sortűz több lövedéke is eltalálta a célpontot, az elülső árbócot a trikolorral vízbe repítve.

Az egyik középen becsapódó lövedék tönkretette a kazánokat. A kiáramló gőzbe burkolózott Mousquet elülső ágyújával folyamatosan tüzelt és a taton egyetlen emden csőből kilőtt egy torpedót, ami azonban a cirkálótól jobbra elhaladva tévesztette el a célt.

Tizenkét sortűz leadása után a romboló sárgás füstbe burkolózott és emiatt von Müller beszüntette a tüzelést. Habár az elülső árbóc valamint az elülső kéményt ellőtték és a parancsnoki híd is romhalmazzá változott, a romboló nem adta jelét a megadásnak. További tíz sortűz leadása után a mozgásképtelenné vált roncs lassan, orral előre elsüllyedt.

Az Emden egyetlen emden elsüllyedés helyszínére manőverezett és mindkét kuttert vízre bocsátották a hajótöröttek kimentésére. A túlélők hosszú vonalban elnyúlva lebegtek a vízfelszínen, ami arra utalt, hogy egyesek már az összecsapás legelején elhagyták a fedélzetet.

Összesen 36 főt, köztük 12 sérültet mentettek ki a piros terület társkereső. Az egyetlen kimentett tiszt súlyos sebesüléseket szerzett, mellette volt még két altiszt is a foglyok között.

Néhányan igyekeztek eltávolodni a kimentésükre küldött csónakok elől, amit később azzal magyaráztak, egyetlen emden a francia újságokban azt olvasták, hogy a németek lemészárolják a hadifoglyaikat, ők pedig inkább fulladtak volna vízbe, mintsem így végezzék.

Beszámolóik szerint hasonló okításban részesültek a tisztjeiktől is.