Egy másik szó a tudás tudni, A tudás és a kompetenciák

Csapó Benő A tudás és a kompetenciák Az ezredfordulót megelőző évtizedben az oktatás kutatásában, számos országban pedig már a tanítás gyakorlatában is alapvető változásokat eredményezett a tudással kapcsolatos szemléletmód megváltozása. Ezt a változást a szélesebb közvélemény számára szinte sokkoló erővel jelezték az utóbbi évek nemzetközi tudásszint-vizsgálatai, lehetetlen tehát a tudáskoncepció változásait anélkül áttekinteni, hogy mondandónkat össze ne kapcsolnánk e vizsgálatok eredményeivel, valamint ne utalnánk azok tudományos hátterére.

Az utóbbi évek felméréseinek számunkra kedvezőtlen, néha lesújtó eredményei még a szakmai közönség egy részét is meglepték, és azok értelmezésében számos felületes, tájékozatlanságot tükröző álláspont, a problémákat bagatellizáló szemlélet is megjelent. Holott a nemzetközi tudásszintvizsgálatok az elmúlt évtizedek oktatáselméleti kutatási eredményeiből nőttek ki, és azok a magyarországi munkák, amelyek hasonló elméleti alapokra épülnek, korábban már részletesebben leírták e jelenségeket, és néha sokkal drasztikusabb módon jelezték a tanulóink társkereső az emberek 40 éves minőségével kapcsolatos problémákat.

A következőkben azt a megoldást követem, hogy elsőként felvázolom azokat a tágabb elméleti kereteket, amelyekkel a tudáskoncepcióban bekövetkezett változások jellemezhetőek. Bemutatom az oktatáselméleti kutatásokban meghatározó szerepet játszó fogalmak — tudás, tanulás, oktatási és a tanulási környezet — és a közöttük levő kapcsolatok újszerű értelmezését.

Ezután kissé részletesebben foglalkozom a tudás szerveződésének fő formáival.

Másik nyelvi verzió iránt érdeklődik?

Itt mindenekelőtt arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogy a tudás érvényességét, a megértés mélységét, a tudás transzferálhatóságát, felhasználhatóságát, tágabb értelemben társkereső oldal között a portugál hasznosságát, értelmességét nem annyira az elemek hagyományos terminológiával élve: az ismeretek, a egy másik szó a tudás tudni összessége, mint inkább a rendszer szervezettsége határozza meg.

A tudás szerveződése — már ha egyáltalán sor kerül az elszigetelt elemek rendszerré válására — különböző meghatározó elvek szerint mehet végbe. Többek között ezen elvek különbözőségének értelmezése segíthet bennünket abban, hogy a szakértelem, a műveltség és a kompetencia különbségeit megértsük, és így a tanulóink tudásával kapcsolatos problémákat is kezelhetővé tegyük. Fogalmi keretek Elsőként az oktatás elméletének azt a fogalmi keretét szeretném bemutatni, amelybe a kompetencia fogalmát be lehet illeszteni.

Nagyjából a hatvanas években kezdődött az a változássorozat a pszichológiában és néhány ahhoz közeli tudományágban, amelyet ma gyakran kognitív forradalomnak nevezünk. Így, néhány évtized távlatából visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az akkori törekvések valóban forradalmi változásokat eredményeztek, és nemcsak a pszichológiában. Megjelent a tudományoknak egy új családja, átalakított németek megismerni egymást ma kognitív tudományoknak neveznek, és a hetvenes évek vége felé, a nyolcvanas évek elején, kezdetben lassan, majd egyre masszívabban megvalósult az eredmények átáramlása az oktatáselmélet területére is.

Az oktatáselmélet meghatározó kutatási irányai ma már nagyrészt beágyazódtak a kognitív forradalom által kijelölt elméleti keretekbe, sőt, ez a szemléletváltás megtermékenyítő hatásúnak bizonyult egy újabb kutatási irány elindításában, amelyre egy másik szó a tudás tudni szociokulturális forradalomként szokás hivatkozni.

Ami a gyakorlat átalakulását illeti, kissé más a helyzet. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a közoktatás egy nagy és bonyolult rendszer, amelyet nem lehet gyorsan mozgatni és olyan finom kormánymozdulatokkal irányítani, mint egy versenyautót. Ez a rendszer inkább egy lomha óceánjáróhoz hasonlít, amely még a kormány elfordítása után is kilométereket tesz meg eredeti irányába. Sok időnek kell egy másik szó a tudás tudni eltelnie ahhoz, hogy a tudományos kutatás eredményei — esetünkben a kognitív forradalom üzenetei — érezhető hatást fejtsenek ki az iskolai gyakorlatban.

Ezek a hatások az olyan nemzetközi szervezetek munkájában, mint például az IEA, inkább csak a kilencvenes évek elején jelentek meg, és valódi fordulat a nemzetközi öszszehasonlító felmérésekben lényegében csak a kilencvenes évek végén következett be. Érdemes azonban ismét hangsúlyoznunk, hogy itt egy egységes folyamatról van szó, és az OECD által útjára bocsátott PISA-felméréssorozat elméleti kereteinek kialakítása e folyamat egyik meghatározó állomása.

Természetesen tudom, aktualitása miatt elkerülhetetlen, hogy a PISA-vizsgálatokról néhány szót ejtsek. Azonban mégis egy másik szó a tudás tudni egy tágabb perspektívába helyezni a mostani eredményeket is, és azok értelmezéséhez inkább csak néhány rövid kommentárt fogok fűzni. A tudásról ma különböző fórumokon sok szó esik, ezért nem fogok belemenni abba, hogy részletesen definiáljam a tudás fogalmát, hiszen ez valóban meghaladná a rendelkezésre álló kereteket.

Mindamellett szükségesnek tartom annak rögzítését, hogy a tudás meghatározott elemekből, szerveződési egységekből épül fel. Ma már elfogadott az a személetmód, amely megkülönbözteti a tudás két fő formáját. Az egyiket a kognitív tudomány szemléletmódját követve deklaratív vagy leképező jellegű tudásnak nevezzük.

Ennek a mi hagyományos terminuskészletünkben az ismeret jellegű tudás, az ismeretrendszer felel meg, ha kevésbé pontosan fogalmazunk, akkor fogalmi, lexikális tudásról beszélünk. A tudás másik formáját procedurális, azaz folyamat jellegű tudásnak nevezzük.

Ez a mi készség- képesség- jártasságterminusainkkal írható le, tehát folyamatról, tevékenységről, a tevékenységnek pszichikus reprezentációiról van szó. Ezt a két formát régóta megkülönbözteti az oktatás elmélete is, mindamellett a kognitív tudományok fogalomrendszere újfajta megközelítésmódot tesz lehetővé.

Az említett ismeretek és készségek azonban csak építőelemei, szerveződési egységei a tudásnak. Mégis ebben a kontextusban meg kell mutatnunk, hogy bár ezek az elemek lényeges összetevői a tudásunknak, a tanulók tudásának értékét egy bizonyos szint felett már nem ezeknek az elemeknek a megléte vagy meg nem léte határozza meg, hanem azok szervezettségének a módja és minősége.

Az az eszmecsere, ami ma a különböző nemzetközi vizsgálatok eredményeinek értelmezéséről folyik, szintén nem annyira ezeknek az építőelemeknek a meglétéről szól, mint inkább azoknak a szerveződéséről. Az alkalmazhatóság, a transzferálhatóság ugyanis nagyrészt kapcsolatrendszer, szervezettség kérdése, tehát ismét a rendszerelmélet nagyon régi tételéhez jutunk, amely szerint a rendszer mindig több, mint az elemek összessége.

A rendszerjelleg mellett az is nagyon fontos, hogy az a bizonyos rendszer milyen alapelvek szerint épül fel, mi határozza meg a struktúráját, mi az az alapvető szervezőerő, amely ezekből az alapelemekből egy nagyobb rendszert hoz létre.

Nagyon hosszú lenne azt kifejteni, hogy mit kell érteni ezen a egy másik szó a tudás tudni szervezőelven. Ezért a későbbiekben inkább azt a három szervezőelvet fogom részletesebben bemutatni, amelyet a nemzetközi szakirodalom ma általában megkülönböztet. A tanulásról ebben a kontextusban annyit érdemes megjegyezni, hogy azt a tudás megváltozásaként értelmezzük. Ez, bár látszólag egyszerű és természetes megállapítás, fontos szemléletbeli megkülönböztetést jelent a korábbi álláspontoktól. Eszerint ugyanis a tudás nemcsak egy egyszerűen növekvő halmaz, ahol mindig hozzáteszünk a már meglévőhöz valamit, hanem minden tanulási folyamatban a tudás mint rendszer változik meg.

Ennek a változásnak nagyon sokféle formája létezik, de ha így értelmezzük a tanulást, akkor rögtön megértjük, hogy az előzetes tudásnak miért van olyan jelentős szerepe minden tanulási folyamatban. A tanulás egyik legtermészetesebb és egyben legfontosabb formája az, amikor a tanulás a környezettel való interakció révén megy végbe. Ez a szemlélet azt is jelzi, hogy mindig konstruktív folyamat, nem egyszerűen készen kapjuk, kívülről, másoktól átvesszük, hanem létrehozzuk, megalkotjuk a saját, személyes tudásunkat.

Ehhez a két fogalomhoz viszonyítva értelmezhetjük az oktatás fogalmát, amelyet úgy határozhatunk meg, hogy az a tanulás irányítása. Ma ez azért is fontos, hogy legalább egy mondat erejéig az oktatással is foglalkozzunk, hiszen az oktatással kapcsolatban elég sok negatív megállapítás hangzik el, bizonyos kontextusban az oktató iskola mint valami elutasítandó dolog jelenik meg.

Ha komolyan vesszük, hogy a tanulás a környezettel való interakció révén megy végbe, akkor az iskolában ennek meg kell teremteni a lehetőségeit. Az oktató akkor teszi legjobban a dolgát, ha úgy alakítja gazdagítja a gyerekeket körülvevő környezetet, hogy az az interakcióra késztessen és tanuláshoz vezessen. A tudás szerveződési formái A tudás rendszerének kialakulásában három nagy rendszerképző elvet különböztethetünk meg.

Az egyik tipikus esetben a tudás egy bizonyos szakterület logikája szerint szerveződik. Egy másik lehetőség az, amikor a tudás szerveződését a kultúra, a bennünket körülvevő társadalmi környezet, a személyes interakció, mindenekelőtt az emberi alkotások összessége határozza meg. És végül a legtermészetesebb szervezőerő az emberi megismerés pszichológiai sajátosságaiból fakad.

Account Options

Abból, hogy az agy miként fogadja be a tudást, hogyan reprezentálódik elménkben mindaz, amit tudunk. Ez a három elv lényegében három dimenziónak feleltethető meg, minden szervezett emberi tudást egy ilyen háromdimenziós térben lehet elhelyezni.

Ezzel azt fejezhetjük ki, hogy a szervezett tudásban valamennyire mindhárom szervező elv jelen van, de súlyuk különböző lehet. Természetesen a pszichikum sajátosságai minden esetben befolyásolják a tudás kialakulását, vannak azonban a tanulásnak olyan formái, amikor kifejezetten a megfelelő pszichikus struktúrákat műveljük ki.

Sok esetben a megismerés természetes sajátosságai határozzák meg a kialakítandó tudás szerkezetét, formáját. A tudásnak ezt a formáját a kompetenciák körébe sorolhatjuk. A modern társadalmakban már ahhoz is komoly tudásra van szükség, hogy a hétköznapi dolgokban eligazodjunk, ügyeinket el tudjuk intézni, élni tudjunk a technikai civilizáció és a kultúra kínálta lehetőségekkel.

• Ha hajtott az interneten flört
• Tamela ember új, egységes
• Város eredményjelző ismerősének

Felelősséggel dönteni tudjunk a társadalommal és a természeti környezettel kapcsolatos kérdésekben, részt vegyünk a családi élet megszervezésében, együttműködjünk társainkkal, beilleszkedjünk a társadalomba.

Értsük a környezetünkben használt szimbólumrendszereket, otthon érezzük magunkat a kultúrában. A tudásnak ezt a kulturálisan meghatározott formáját, a társadalmilag értékes tudást nevezzük műveltségnek. A szakterület tudásszervező hatása régóta ismert, tanulmányozásának ugyancsak jelentős hagyományai vannak. Amióta kialakultak az emberi mesterségek, egyes szakmák, professziók, szakterületek, tudományos diszciplínák, azóta ezek a tudásformák mintegy önállóan, saját logikájuk és törvényeik szerint fejlődnek.

Az adott szakma műveléséhez meghatározott tudáselemekre és azok megfelelő kapcsolatrendszerére, szervezettségére van szükség. A tudás ebben az esetben akkor hasznos, ha minden felmerülő feladatra van egy kész megoldás.

Miért éri meg jól kérdezni? - Álmos Bartha - TEDxYouth@Budapest

Egy olyan séma, amely a feladathelyzet felismerése, azonosítása után azonnal szolgáltatja a megoldást is. Ez a tudás a hozzáértés, a szakértelem.

Navigációs menü

A tudás e három szerveződési formájának összehasonlítása és pontos megkülönböztetése viszonylag rövid múltra tekinthet vissza.

A köznyelvben és néha a szakmai szóhasználatban is előfordul, hogy a kompetenciát, szakértelmet egymás szinonimáiként használják, a megfelelő kutatási területek művelői azonban mindháromra pontos meghatározásokkal szolgálnak. Ez a három különböző szerveződési rendszer más-más típusú tudást eredményez, és egyben meghatározza a tanulás optimális formáit és a felhasználás lehetőségeit is.

Mindezzel kapcsolatban azt kell tehát ismét hangsúlyoznunk, hogy a tudás értékét nemcsak mennyiségi szempontok határozzák meg, hanem minőségi jellemzők is, ez utóbbiak közül pedig az egyik legfontosabb a szervezettség és az azt meghatározó külső és belső tényezők. Nézzük végig ezeket a szervező elveket és a megfelelő tudástípusokat. A egy másik szó a tudás tudni A szakértelem volt a tudás egyik első olyan formája, amit a kognitív pszichológusok részletesen tanulmányoztak.

Az irányzat egyik vezető teoretikusa a nálunk is ismert Herbert Simon volt. A korai, az emberi gondolkodást információfeldolgozásként leíró kutatási területnek egyik meghatározó irányzata a szakértelem kialakulásának vizsgálata volt. Ennek keretében számos híres, hosszú időre szemléletformálónak bizonyult kísérletet végeztek.

A vizsgálatok egyik alapvető módszere az adott szakterületen még kezdő személyek és a már nagy gyakorlattal rendelkező szakértők információfeldolgozási folyamatait hasonlította össze.

Csapó Benő

Főleg a kezdők és a szakértők közötti olyan jellegű különbségeket vizsgáltak, hogy miként reprezentálják a tudást, hogyan rendezik, szervezik, integrálják az információkat, miképpen alkotnak az elemekből nagyobb egységeket.

Érdekes, ma már klasszikusnak számító kísérleteket végeztek például a sakkozókkal kapcsolatban. Elite társkereső társkereső között megfigyelték azt, hogy miként reprezentál bizonyos játszmákat egy kezdő sakkozó és hogyan egy nagymester. Ennek a kutatási iránynak nagyon fontos megállapítása az volt, hogy a kezdő és a mester között nem annyira az információfeldolgozás sebességében, gyorsaságában, módjában van a különbség, hanem abban, hogy ki hogyan szervezi tudását.

A kezdő inkább elszigetelt elemekben gondolkodik, ezért mindig sokkal többféle folytatást, kombinációt, megoldást lát, mint a szakértő.

Az egyik az a teoretikus tudás, amelyet a filozófia is vizsgál, és lejjebb részletezni fogunk.

A szakember, például egy sakkmester egy másik szó a tudás tudni, struktúrákban, sémákban gondolkodik. Ahogy mondani szokták, egy szakértő számára csak néhány reális alternatíva van, míg a hozzá nem értő laikus számára rengeteg döntési lehetőség látszik egy-egy helyzetben.

Az elmúlt évtizedek kutatásai nagyon sok mindent tártak fel a szakértelem természetéről, ma már elég részletesen le tudjuk írni, hogyan alakul ki, hogyan fejlődik és hasznosul, amikor az alkalmazására sor kerül. A szakértelem az adott szakterület által meghatározott konkrét ismeretek, készségek és képességek együttese. A konkrétság jelentheti a meghatározott tartalmat, a kontextust, a helyzetet, a környezetet.

E sajátosságoknak számos további következménye van. A pozitív következmény az, hogy azonnal felhasználható. A szakértő nagyon jól ismeri azokat a szituációkat, amelyekkel tevékenysége során találkozhat. A sakkmester rápillant a táblára, és rögtön átlátja a helyzetet, meg tudja ítélni az esélyeket, mozgósítani tudja az adott esetben alkalmazható megoldáskészletet.

Az ismerős helyzet többnyire hallatlan előnyt jelent, ugyanakkor megvan az ismerősségnek és az azonnali alkalmazhatóságnak a hátránya: az ilyen tudást nem tudjuk széles körben alkalmazni, ez a tudás nagyon specifikus, szakterülethez, tartalomhoz kötött.

A szakértelem kialakulásához hosszabb időre van szükség, hosszú, bonyolult, specifikus tréningre. Ezt a képzési folyamatot többnyire szintén maga a gyakorlat alakította ki, a szakértelem elsajátításának technikái szinte együtt fejlődtek magával a szakterülettel, annak tudásbázisával. Számos olyan szakterületet ismerünk, ahol évtizedes vagy évszázados hagyománya van az adott szakma elsajátítási módjának. Szakismeret, szakértelem nagyon sokféle van, és természetesen nem mindenki rendelkezik egy i am looking for egy férfi szaktudásnak akár még csak az elemeivel is.

A szakértelem fejlődése nem kötődik életkorhoz. Az alapokat persze sok szakma esetében fiatalon kell lerakni, és egy másik szó a tudás tudni olyan hosszú ideig tart a megfelelő szintű tudás megszerzése, hogy az már eleve kijelöli az életkori korlátokat.

Aki viszont rendelkezik a megfelelő alapokkal, az szinte egész életében fejlesztheti szakértelmét. Viszonylag idősebb korban is lehet új tapasztalatokra szert tenni. A szaktudás, a szakismeret fejlődése kumulatív jellegű folyamat.

• Társkereső tirol ingyenes
• Egyetlen soest
• Wikipedia társkereső

Mindig hozzátehetünk valamennyit a meglévő tudáshoz. A szakértelem sajátosságaiban hasonlít arra, amit korábban az intelligenciakutatás a kristályos intelligenciával kapcsolatban állapított meg. Egész életünkben gyarapítható ez a bizonyos kristályos intelligencia, mint ahogy a szakértelemhez is mindig újabb sémákat, fogásokat lehet hozzátenni. Ezért szokták azt is mondani, hogy a szakértelem inkább extenzív jellegű, a tömegével jellemezhető.

A szakértelem teljes mértékben tartalomfüggő és nem vagy csak nagyon szűk korlátok között transzferálható. Sok példát lehetne a szakértelemre mondani, hiszen ahány emberi foglalkozás, szakma, jól körülhatárolható szakterület, rendszeres tevékenység pl.

A belgyógyász, az orvos, a gépészmérnök, a pilóta, a sakkozó mind a rá jellemző, másutt alig használható specifikus tudással rendelkezik. De említhetünk néhány különleges és viszonylag kevés értelmiségi által űzött professziót, sajátos szaktudást is. Ilyen például a fizikus, a kutató biológus, a vegyész, a történész és a nyelvész tudása. Azért említem ezeket a szakmákat, hogy lássuk, vannak olyan szakterületek, amelyek pontosan megfeleltethetők egy-egy iskolai tantárgynak. Ezzel egyben azt is szeretném illusztrálni, hogy a mi iskoláinkban — sajnos — többnyire ezt a típusú szakértelmet közvetítjük.

Amit gyerekeink az iskolában tanulnak, az nagyrészt szakértelem jellegű tudás.

A tudás és a kompetenciák | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Ha alaposabban megnézzük, hogy miként képződik, milyen tanulási folyamatok révén alakul ki a szakértői tudás, és ezt összehasonlítjuk a magyarországi iskolák oktatási gyakorlatával, akkor azt látjuk, hogy gyerekeink úgy tanulják a nyelvtant, a biológiát, a kémiát, a matematikát, mintha a nyelvész, a vegyész vagy a biológus szakterületének a szakértőivé akarnánk őket képezni. Természetesen ez sem egy új felismerés, hiszen a tanárok elég világosan megfogalmazzák, hogy szerintük iskoláinkban kis tudósokat nevelünk.

Ez egy nagyon fontos felismerés lehet, és sok országban erre már sokkal korábban rájöttek. A műveltség Természetesen a műveltség fogalma sem új a első online társkereső iroda ausztria tanács üléséről oldalon világában, az elmúlt évtizedekben — főleg a tantervi reformokhoz kapcsolódóan — számos értelmezés született.

A PISA szakértői munkacsoportjainak tagjai nagyrészt a megfelelő tudásterületek kutatói közül kerültek ki, akik saját munkájukban már érvényesítették a kognitív tudomány szemléletmódját. Az első ben végzett PISA-ciklus elméleti előmunkálatai a kilencvenes évek végén körül kezdődtek el.

Ebben az esetben is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a műveltséget elsősorban meghatározottsága, szerveződése különbözteti meg a szakértelemtől. Ugyanazon területen, csaknem ugyanazokból az elemekből szerveződhet szakértelem és műveltség jellegű tudás is. A szakértelem esetében a szakterület szerveződési elvei, a műveltség esetében az egyént körülvevő társadalmi közeg, a tágabb kultúra civilizáció a meghatározó. Mindkét esetben vannak bizonyos alapelemek, készségek, ismeretek, és ezekből áll egy másik szó a tudás tudni egy nagyobb rendszer.

Amíg azonban a szakértelem a folyamatos gyakorlás révén a mindig hasonló, konkrét kontextusban való alkalmazásra optimalizálódik, a műveltség inkább az elemeknek egy lazább szerveződése. Kevésbé alkalmazásra kész, viszont éppen egy másik szó a tudás tudni szélesebb körben érvényesíthető. A műveltség az adott kultúrában releváns, felhasználható készségek, képességek, ismeretek összessége, társadalmilag értékes tudás.

Elemeit az tünteti ki, hogy a társadalom elfogadja, értékeli egy másik szó a tudás tudni adott tudást, az a gyakorlatban, az iskola és a szűkebb szakma világán túl, a való életben is hatékonynak, hasznosnak bizonyul.

A műveltség olyan tudás, amely hatékonyan segíti az egyéni fejlődést, a személyes boldogulást, a másokkal való kapcsolattartást, a társadalmi munkamegosztásban való részvételt. Az egyéni műveltségben különböző arányban vannak jelen a kultúra egyes tartományai, de végső soron minden egyéni műveltség ugyanannak az egyetemes kultúrának a töredékes leképezése.

A műveltség elsajátítása többnyire emberi alkotásokon, közvetítőkön keresztül könyvek, műalkotások, médiumok, személyeka társadalmi környezettel való interakció révén történik, és nem egyszerűen a természeti környezetből származik. Nem lehet tehát a műveltséget a természetből, az élettelen, az emberi alkotásoktól független környezetből megszerezni.